Évezredek óta elterjedt a nőkről, hogy rengeteget locsognak és imádják kibeszélni a titkokat. De vajon tényleg csak mi ártjuk bele magunkat mások magánéletébe, vagy a férfiak közt éppúgy jönnek-mennek a szaftos hírek?
Etye-petye- lepetye…
Egy egyszerű kísérlettel megfigyelhető, hogyan terjed a pletyka. Képzeljük el, hogy öt egymás mellett ülő ember közül a legszélső egy mondatot súg a mellette helyet foglaló fülébe. Ő továbbadja azt a szomszédjának, és így tovább. A sor legvégén ülőhöz már teljesen más információ jut el, mint amit az első ember mondott. Vagyis a pletyka lényege, hogy egy légből kapott hír addig száll szájról szájra, míg a végén már semmi köze nincs a valósághoz. Titkon tudjuk, hogy a munkahelyen vagy az utcán felröppenő hír nem is igaz. De akkor miért szeretünk róla fecsegni? „A pletyka egy eszköz arra, hogy fontosnak érezzük magunkat. A titkos, vagy kevesek által ismert információ birtokában könnyen kiharcoljuk mások figyelmét. Minél jobban vágyunk az elismerésükre, minél jobban szeretnénk nekik megfelelni, annál kevésbé tartjuk a szánkat. Sokszor egy kivételes ember érdeklődését is kivívhatjuk, ha értékes pletykákkal szolgálunk”- kezdi Dr. Baktay Zelka pszichológus. Egy híres amerikai író szerint a pletyka a világon a legnagyobb erő. Popper Péter pszichológus pedig azt írja, míg a lódítás játékos, a hazugság pedig gonosz, a pletyka még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni.
A férfiak is kibeszélik a titkokat
Egy angol professzor több ezer ember beszélgetéseit vizsgálta, és arra a követeztetésre jutott, hogy az emberek nemtől, kortól, végzettségtől, illetve munkahelyi pozíciójuktól függetlenül előszeretettel beszélnek ki másokat. Egy amerikai tudós azt is kiderítette, hogy a férfiak még jobban élvezik, ha titkos viszonyokról, túlfizetett kollégákról és más nyalánkságokról beszélgethetnek. Míg az erősebbik nem egy nap átlagosan 70-80 percet tölt efféle fecsegéssel, a nők csupán 50 percet! A tinédzser fiúktól a középkorú üzletemberekig mindenki megtalálja a legszaftosabb témát. A toplista élén a nők kibeszélése, a második helyen pedig a régi barátokkal kapcsolatos ügyek állnak. Ezzel szemben a nők szívesen locsognak mások szexuális életéről vagy éppen súlyproblémáiról. Jobban szeretik barátságos környezetben, például otthon vagy egy barátnőnél megosztani a titkokat, míg a férfiak a munkahelyükön is szívesen beszélnek ilyesmiről. „A nők társas kapcsolatait megerősíti a pusmogás, vagyis hagyományosan megfelelni akarnak a titkos kibeszélésével. Számukra elegendő motiváció a beszédhelyzet megszerzése, illetve megtartása. A férfiak pedig ettől érzik erősnek és magabiztosnak magukat, pláne akkor, ha ezzel másokat kritizálhatnak! A pletyka akár a pozícióért folytatott harcban is segítheti őket a munkahelyen. Mivel az információ hatalom, aki birtokában van, hatalmát csillogtatja”- folytatja a pszichológus. Így szerinte a férfiak inkább a rangsorban felettük állóknak adnak át titkokat, hiszen ezzel csodálatot, figyelmet vívhatnak ki. Ha munkatársuk meglepődik vagy elgondolkodik a hallottakon, az épp ugyanolyan jó érzést válthat ki a pletykálkodó férfiból, mintha egy tömeg ünnepelné. De akkor hogyan született a nők pletykálkodásáról szóló elmélet? „A nők köre hagyományosan szűkebb volt. Ezért úgy tűnt, amint tudomásukra jut a titok, már át is adják annak, akinek meg akarnak felelni. Ezzel szemben a férfiak hagyományosan tágabb körben mozogtak, így tovább tartott, amíg eljutottak a megfelelő helyre, ahol aztán kitálalhatták az információt”- magyarázza Dr. Baktay Zelka.
Tudta? A pszichológus szerint a férfiak kevésbé nyitottan beszélnek saját titkaikról, hiszen a gyengeség jele lenne a feltárulkozás. A nők alapjában bizonytalanabbak, megerősítést várnak, így szívesebben feltárják magánéletük részleteit. Ráadásul szinte képtelenek titkot tartani! Egy angol kísérletben több ezer nő átlagosan mindössze 47 órán át tudta tartani a száját.
A túléléshez kell
A tudósok rájöttek, hogy az emberek életében szinte elengedhetetlen a locsogás. Míg a majmok és más emlősök egymás szőrének karbantartásával, kurkászásával fűzik szorosabbra társas kapcsolataikat, nálunk ezt a szerepet tölti be a fecsegés. Meglepő módon mindkét tevékenység boldogsághormonokat szabadít fel a testen, segít elengedni a stresszt és erősíti az immunrendszert. Tulajdonképpen genetikailag belénk programozták a beszélgetés szükségét. „Jó dolog beszélni arról, ami foglalkoztat, ráadásul segíti a barátságok kialakulását”- véli a szakember. A tudósok rájöttek, hogy ha két idegen ugyanúgy lelkesedik valamiért, vagy éppen ugyanúgy idegesíti egy harmadik viselkedése, hamarabb jön létre köztük kapcsolat. A szóbeszéd az információszerzés egy módja is; ha meghalljuk, hogy valaki eladja a házát, lehetséges, hogy jó vételhez jutunk. Ha pedig nem ismerünk valakit, segíthet a többiek véleménye, hogy többet megtudjunk róla. Ugyanakkor a locsogásnak is van határa! Ha például kedvesünk illetékteleneknek beszél a magánéletünkről, az kapcsolatunkat is tönkreteheti! „A párkapcsolatnak éppoly fontos része a homlokzat, mint a családi házaknak. Az, hogy mit mutatunk kifelé, erősen és tartósan visszahat a köztünk lévő kötelékre, képes gazdagítani vagy rombolni azt! Így muszáj figyelmeztetnünk párunkat és barátainkat is, ha többet fecsegnek, mint kellene. Nekünk sem árt tudni, hol a határ az ártatlan beszélgetés és a rosszindulatú pletyka között”- figyelmeztet a pszichológus.
Dienes Angéla írása
Visits: 40