Meddig bírjuk lábujjhegyen? – Azt szerettem meg, aki veled vagyok


Tanácsok első randevúhoz

Egy első randevú senkinek sem könnyű. Néha kifejezetten nagynak érezzük a tétet. Van néhány megfontolandó tanács, ötlet, hogy az első találkozás tényleg arról szóljon, amiről szeretnénk: az ismerkedésről.

Nem hinném, hogy lesz ebből valami. Nem szeretem az olyan férfiakat, akik a dekoltázsomba ugyan belefúrják a tekintetüket, de már a szemkontaktus… És sokat beszélt. Sajnos csak magáról. Például, hogy milyen sokat utazik. Azt akarta finoman közölni, nincs igénye tartós kapcsolatra, ő szabad ember. Vagy ha mégis, akkor biztosan olyan nőt akar, aki otthon, a lakást glancolva várja. Persze én is közöltem vele finoman, hogy hány évig tanultam, dolgoztam, míg odajutottam, ahol vagyok. Ebből megértheti, hogy nem fogast keresek, amire ráakaszthatom az életem, hanem igazi társat. Próbáltam kérdezgetni, de a saját nagyszerűségén kívül mást nem érzett lényegesnek. Amúgy nagyon helyes, humora is van, de az én vicceimet nem értékelte. El van szállva magától. Kár volt ennyit készülődni. Ráadásul melegem volt, elkezdtem izzadni, amitől még idegesebb lettem…

Milyen volt? Nem is tudom… Jól néz ki, de eléggé erőszakos. Jobban szeretnék olyat, aki kicsit egyszerűbb eset. Úgy nézett, hogy fogalmam sem volt, mi a baja velem, de egyre idegesebb lettem tőle. Amitől persze hülyén is éreztem magam, nem hoztam a legjobb formámat. Nem jöttek be a vicceim, vagy neki nincs túl jó humora… Nem nagyon érdekelte a munkám, biztos ő is az a típus, hogy mindegy mit csinál a férfi, csak hozza haza a pénzt a családnak. Bár ahogy a munkájáról beszélt, abból meg inkább az derült ki, hogy nagyon is fontos neki a karrier. Nem is tudom… Alig evett. Jó a lába. A szeme? Talán barna…

Az ismerkedés, az első találkozás során az emberek általában lelkileg lábujjhegyre állnak, magyarázza nagyon láttatóan Baktay Zelka és Baktay Mihály. A párkapcsolati terapeuták szerint ösztönösen teszünk így, csakhogy ez a meglehetősen kényelmetlen tartás éppen a megismerést nehezíti.
– A férfiak az első találkozáskor gyakran ugyanazt a stratégiát választják a nőkkel is, amit férfiakkal szoktak. Vagyis dominancia harcot vívnak, ahol az számít, kinek van jobb állása, több pénze, nagyobb autója és így tovább… Azt gondolják, hogy ami őket a férfiak között magasabbra emeli, az tetszik majd a nőnek is. Mindez, vagyis hogy minél nagyobb státuszúnak mutassa magát, nagy erőfeszítést kíván, ami miatt szinte egyáltalán nem tud a nőre figyelni, aki ott ül vele szemben. Kicsit olyan ez, mint amikor kamaszkorunkban csak arra tudtunk koncentrálni bemutatkozáskor, hogy a saját nevünket elmondjuk, a másikét meg sem hallottuk. Így viszont a nő azt a következtetést vonja le, hogy hiszen ez önmagába szerelmes, csak magáról tud beszélni, rám nem is figyel. Ezért szoktuk kérni a nőktől, akikkel foglalkozunk, ígérjék meg, hogy akivel egyszer találkoznak, azzal még kétszer, lehetőleg más-más szituációban is randevúznak.
Nagy élettapasztalattal bíró asszonyok nem véletlenül mondogatják, hogy édes lányom, egy randevú nem számít semmit, egy férfit annyiból nem lehet megismerni… Ugyanakkor teljesen természetes, hogy az első találkozáskor mindketten idegesek, bizonytalanok.

Te az autóddal, én a dekoltázsommal…
– Nehéz helyzetekben bekövetkezik a regresszió, visszalépünk egy korábbi állapotba, és gyerekek módjára viselkedünk. Vagyis küzdünk a másik figyelméért. A férfi a státuszával, a nő a testi adottságaival hivalkodik. Azt pedig a reklámszakmából tudjuk, hogy a figyelem megszerzéséhez hipernormális ingerek kellenek, vagyis mindketten rátesznek egy lapáttal – magyarázza Baktay Miklós.

Tegyük lábhoz a fegyvert
Szakértőink szerint a legjobb módszer, ha valami közös cselekvés, aktivizáló program keretében történik az első találkozás. Lehet az kirándulás, múzeumlátogatás, játék, bármi. Ez sok feszültséget felold. Fontos, hogy a jelenben maradjunk, ne rágódjunk régi tapasztalatokon, ne spekuláljunk, akar-e a másik elköteleződni, szeretne-e családot, vagyis ne értelmezzünk, hanem észleljünk és tapasztaljunk. Csak ezzel a nyitottsággal ismerhetünk meg egy másik embert.
– A férfiakban az erőteljes megfelelni vágyás azzal oldható, legalábbis mi ezt szoktuk tanácsolni, hogy arra koncentráljanak: megfelel-e nekem ez a nő? Szívesen jön-e majd velem raftingolni vagy örökké színházba kell járnom vele? Ezt kell kideríteniük. A nők pedig azzal tehetik a legtöbbet, ha abbahagyják a küzdést. A párkapcsolat nem a küzdelem terepe. Ha én egy férfit szeretnék magam mellé, akkor engedjem, hogy ő férfi lehessen. Ha a nő nem veszi fel a fegyvert, akkor a férfi sem küzd tovább, nincs miért, és akkor jut ideje, ereje arra, hogy figyeljen ránk. Ne az legyen egy nő célja, hogy szuper legyen a randevún, hanem, hogy az a férfi, akit párjául szeretne, szuperül érezze magát vele. És jó azt is tudni, hogy a férfiakban az izgalom emeli a tesztoszteron szintet, vagyis erőteljesebben jelenik meg az erotika. Egyébként a nőkben a ciklus változásával változik, hogy mely napokon mely férfi erényeket értékel többre, ez biológiai tény.

Legyen a célunk: közös élmény
A Baktay házaspárnak egy egyetemista lány mondatát idézem: Az a baj, hogy én nem ismerem a férfiakat… Ez a húszéves lány attól félt, hogy mást vár el, mint amit kellene, nem kellően megértő, így nem lesz képes egy boldog párkapcsolatra. Ráadásul a nőknek készített filmek is csupa egyoldalú, érzékeny, beszélgetésre mindig kész, előbb-utóbb tökéletessé „csiszolt” férfiakat mutatnak.
A nőknek sem könnyebb, nekik meg a hibátlan címlaplányokkal kell szembenézniük – teszi hozzá Baktay Zelka. Azért tudnak egymásról keveset férfiak és nők, mert kevés a közös élményük. Az élmények egy része Hollywoodból jön, az meg a klisék világa. Ott egy első randevú New York egyik éttermében zajlik, magas poharakkal az asztalon. Pedig érdemes volna a filmekben arra a zenével kiemelt részre koncentrálni, ahol a szerelmesek együtt korcsolyáznak a Central Parkban, bicikliznek az esőben, hógolyóznak, mezítláb sétálnak az óceán partján. Ezeket kellene modellezni. Abba leszek szerelmes, akivel jó dolgokat élek át együtt, és közben jól érzem magam. Azt szeretem meg, aki vele vagyok.

Hulej Emese írása