Szerelem biztosítással?

Álomférfi vagy női álom?

Mit tehetünk, ha vágyaink férfi szereplője és életünk társa nem ugyanaz a személy? Ha a félrelépés tabu, de időnként olyan jó előhívni a „tartalékszeretőt” a képzeletünkből és eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha… Csak hogy az ő küldetése legtöbbször véget is ér, mielőtt valódi kísértésbe vinne minket.

Dórának minden megadatott, amiről egykor álmodott. Fényes esküvő, szép otthon, rendes férj, szárnyaló karrier. Ő egy ideje mégsem volt boldog, mindaddig, amíg egy zsúfolt hipermarketben össze nem futott régi nagy szerelmével, Gáborral. Ekkor azon kapta magát, hogy ők ketten vadul flörtölnek a tisztítószerekkel rakott polcok között. Innentől kezdve egykori szerelme újra beférkőzött a gondolatai közé. Fantáziájában romantikus képeket pergetett magának kettőjük főszereplésével. Tiszta sor volt számára, hogy nem hagyná el a férjét Gáborért, ugyanakkor szinte kivirult a tudattól, hogy egy másik férfi szemének tükrében szexinek és izgalmasnak láthatta magát. Találkozgatni kezdtek…

Flört igen, szex nem
Gábort mi Hufnágel Pistinek címkéznénk, az amerikai pszichológusok azonban konkrét fogalmat alkottak a Gáborokról: ők a back-up férfiak, vagyis a tartalékosok, a B-tervek, akiknek speciális rejtekhely dukál az álmodozó nő elméjében. Ahogy Dóra fogalmazott: „A férjem jelenti számomra a biztonságot, Gábor pedig hab a tortán, sebtapasz, ha valami fáj, erőforrás, amikor fáradtnak érzem magam. Időnként viszont ő maga lesz a torta, amit legszívesebben azonnal felfalnék. Ilyenkor alig bírok az étvágyammal. Amikor otthon egyik eseménytelen nap követi a másikat, vagy összezördülünk a férjemmel, jó gondolni rá. Csak elképzelem magunkat mindenféle mesés helyzetekben, és máris szebb színben látom a világot.”
Dóra és Gábor esete egyáltalán nem egyedi, sokan színezgetik az életüket titkos ugyanakkor teljesen ártatlannak tűnő sms-, vagy e-mail váltásokkal, esetleg találkákkal fűszerezve. A back-up férfi felé nem a félrelépés vágya hajtja a nőket, bár a szereplők folyamatosan az erotika határmezsgyéjén táncolnak, de szinte soha nem lépik át azt a bizonyos határt. Hiszen minden ábrándozó nő tudja, hogy ez az ihletett állapot csak addig tarthat, amíg „Hufnágellel” nem kell azon vitatkozni, miért dobálta szét a zokniját a lakásban.
„Az idealizált partnernél a nem odavaló tartozékokat egyszerűen lehasítjuk. Egy álomképbe ugyanis nem fér bele a szétdobált szennyesruha vagy a reggeli szellentés – magyarázza Baktay Miklós párterapeuta, aki szerint „tartalékférfi” mindig akkor értékelődik fel, ha a párkapcsolatunkban tudattalan deficit van. A régi partner nyújtotta biztonságérzet egyfajta homeosztázis (kialakult egyensúly), amit nem szívesen rúgunk fel. Vágyakozás közben előszedjük a „tartalékosunkkal” közösen megélt önfeledt pillanatokat, feltöltjük magunkat ezekkel, de nem megyünk ennél messzebbre.
„A vágyódás szempontjából mindegy, hogy Hufnágelünk kitalált vagy valós személy, ő akkor is csak egy fantázia, akit életünk létező elemeiből rakunk össze olyan tulajdonságokkal ruházva fel, melyekkel nem is rendelkezik. Utóbbiakat meríthetjük akár egy regényből vagy egy filmből is” – fűzi hozzá Baktay Zelka.

Védő vágyak
Szakértőink szerint ősi vágyunk, hogy a „jelen nyomorát” vágyakozással enyhítsük, hiszen pszichénket élményeink határozzák meg, általuk növelhetjük lelki energiánkat. A fantáziálás is egyfajta lelki energiagyűjtés, ami a jó pillanatainkból töltekezik. Tudattalanunk azonban nem ismeri fel azt, hogy az a titkos összevillanás mindössze pár másodperc volt, hiszen az élményeknek nincs időkorlátuk. Ha ínséges időkben megnyitjuk lelki zsilipeinket, az egykor megélt értékes pillanatok előtörnek. A férfiak, akik után vágyódunk, érzelmi biztosítékok arra az esetre, ha egyedül maradnánk. Ez persze nem tűnik egyenes megoldásnak, ám az álmodozók mentségére legyen mondva, ez a fajta elvágyódás illetve a háttérben lévő érzelmi deficit az esetek nagyobbik részében nem tudatos.
„A vágyakozás egyfajta énvédő mechanizmus, ami gyakorta tudattalan marad. Volt egy esetünk, amikor egyetlen árulkodó mondatból szökkent ki, hogy a feleségével érkező páciensünk szerelmes a szomszédasszonyukba. Ennek ő maga egyáltalán nem volt tudatában. De akár egy ismeretlen is kiválthatja a szerelem vegetatív érzését. Gondoljunk csak a kamaszokra, akik egy elérhetetlen sztárba is bele tudnak szeretni!” – mondja Baktay Miklós.

A Hufnágel-mítosz
Baktay Zelka szerint a jól megszokott partnernek – tudtán kívül – egy álomképpel kell versenyre kelnie, hiszen „Hufnágel” egy ideált testesít meg. „A másik férfi térnyerése változatosság iránti igényt mutat, amit egy kis játszadozással, kísérletezgetéssel a kapcsolaton belül is lehetne orvosolni. Emellett a sors bármikor hozhat olyan fordulatot, amely a párunkat újra felértékeli a szemünkben. Például megtetszik egy másik nőnek és a cinkos összenézéseket látva rádöbbenünk arra, hogy a számunka már kissé unalmas kedves bizony kelendő férfi. Az is megfigyelhető, hogy a genetikai alapjegyek, vagyis a fenotípus tekintetében az aktuális partner és a gondolatainkba férkőző férfi általában két külön típust testesít meg. Nekünk nőknek ilyen szempontból nagyobb a mozgásterünk, hiszen már egy hajfestéssel is változatosságot adhatunk a párunknak.”
Zelka szerint a B-tervben a „Megtehetném, ha akarnám…” , vagyis a választás lehetősége a vonzó. Talán furcsán hangzik, de a párunkat is jobban fogjuk becsülni, ha azt látjuk, másnak is kellünk, hiszen a viszonzott érdeklődéstől magunk szemében is felértékelődünk. Szintén táptalajjal szolgálhat a vágyakozásnak, ha kitörünk az aktuális, nem éppen ingergazdag párkapcsolati környezetünkből. Például évekig otthon voltunk a gyerekkel, aztán visszamegyünk dolgozni, és örömmel konstatáljuk, hogy a férjünkön és a játszótéri apukákon kívül léteznek más férfiak is. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: ha Mézga és Paula házassága jól működne, Hufnágelnek nem teremhetne babér!

A megtestesülő vágy veszélye
A fejünkben élő férfi gyakran csak addig tart minket izgalomban, amíg elérhető közelségbe nem kerül. Ezt támasztja alá Olga története is:
„Eleinte csak unaloműzésből ábrándoztam a jóképű kollégámról, sosem gondoltam volna, hogy ez a dögös és közvetlen fickó valaha közeledni fog hozzám. Gyakran fantáziáltam róla, nem ritkán szex közben is rá gondoltam. Amikor azonban randira hívott, mesés álomképeim repedezni kezdtek. Rádöbbentem, hogy nem jelent rám kísértést. Ma sem tudom, hogy inamba száll a bátorságom, vagy egyszerűen fontosabbnak tűnt a biztonságos bázis az új szigetnél?”
„Tartós ábrándjaink tárgyának általában olyat választunk, akivel van egyfajta távolság, aki elérhetetlen, hiszen csak így válhat belőle ideál – hangsúlyozza Baktay Miklós. – Ha az ideál a közelünkbe kerül, jön a felismerés: mégsem kell az elköteleződéssel járó sok cécó. Ha valakire dühösek leszünk, arra gondolunk, Hű, de lekevernénk neki egyet! Ha valakit vonzónak találunk, akkor erre: Hű,de lefeküdnék vele! Felettes énünk azonban közbelép és nem enged tovább a képzelődésnél. Ilyenkor beindul a fantáziálás, ami megóv az elhamarkodott tettektől.”
Szakértőnk szerint a B-tervre váltás, avagy a beteljesülés hihetetlen mennyiségű gátlásunk miatt sem motivál minket. Egy párkapcsolat csak alkalmazkodással fejlődhet, ezért pedig hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani a vágyainkat, még akkor is, amikor unjuk a másik egyformaságát.

Vissza a valóságba
De mégis hogyan fordulhat a kocka, hogyan terelgethetjük vissza a gondolatainkat a mit sem sejtő partnerhez, anélkül, hogy ebben az ábrándos lelkiállapotban elevickélnénk a beteljesülésig, vagyis a szeretői viszonyig?
„Az idealizált „tartalékoshoz” hasonlóan túlidealizált szereplő a szerető is – hangsúlyozza Baktay Zelka. – Ameddig csak heti néhány óra adatik vele, és a közös időben a legjobb formáját kapjuk, addig az aktuális partnerünk hátrányt szenved. Viszont ha a szerető a társunkká lép elő, vele kelünk, vele fekszünk, és mondjuk a volt férjünk kerül olyan helyzetbe, hogy csak heti pár órában kell kedvesnek lennie velünk, hirtelen azon kaphatjuk magunkat, hogy ő jelenti nekünk mindazt, ami korábban a szerető volt. A férj helyzetét a gondolatainkat rabul ejtő férfival szemben még az is nehezíti, hogy rugalmatlanná válik az a viselkedéssáv, amit látunk belőle. Hiszen egy idő után már csak a padlón hagyott zoknira vagy a csámcsogására figyelünk fel, azt nem, hogy valósággal szárnyal a munkahelyén, remek tanár vagy sikeres menedzser. A megmentő megoldás: újra felfedezni őt azokban a helyzetekben, amelyekben álmaink pasiját látjuk! No és azt se feledjük el, hogy ha a vágypasira törne rá a hasmenés az otthonunkban, azonnal repedezni kezdene a jól összerakott vágykép!”
Amikor ezt tolmácsolom Dórának, bölcsen mosolyog: „Nálunk ez a szakasz sohasem jön el. Biztos vagyok benne, hogy Gábor előbb-utóbb talál magának egy független lányt, akivel teljes lehet az élete. Ha ez bekövetkezik, keresek valaki mást, aki a fantáziáim főszereplője lehet. Szükségem van a tejszínhabra!”

A vágyakozás ciklusfüggő
Baktay Miklós szerint korántsem véletlen, hogy bizonyos napokon jobban vágyunk a mindent felforgató érzelmekre, a lángolásra: „Egy kutatásban az egyetemista résztvevők változtatható arcokat nézegethettek a monitoron. Megfigyelhető volt, hogy a menstruációs ciklus elején „jóravaló apukákat” választottak, míg a peteérés tájékán sokkal inkább a macsó típust találták vonzónak. Ebben az időszakban tehát könnyebben megfogalmazódik a nőkben a „nekem más kell” gondolata. A vágyakozás a peteérés idején felerősödik, a ciklus elején és végén azonban fontosabb a biztonság, így jobban húznak a régi partnerhez.”

Bakos Zsuzsi írása

Színlelt sóhajok – Élvezetet hazudni

A legmegengedőbb statisztikák szerint is a nők legalább 10 százaléka színleli rendszeresen az orgazmust. És persze mindezt maximum a barátnőiknek vallják be, hogy megóvják partnerüket a csalódástól. Vajon megéri?

Akinek soha semmi gondja nem volt a csúcsra jutással, valószínűleg értetlenül áll e probléma előtt azt gondolván, hogy nem is létezik. Mert az egy dolog, ha egyszer, többször, soha nem sikerül, de mi értelme eljátszani azon kívül, hogy szakításkor oda lehet vágni a döbbent férfi fejéhez? Így járt Balázs is. „Az exem igazi vadmacska volt az ágyban: nyögött, karmolt, vadul kiabált, amikor élvezett. Persze, hogy azt gondoltam, szenzációs vagyok az ágyban! Amikor szétmentünk, jéghideg tekintettel közölte velem, hogy végig csak megjátszotta az orgazmust. Kimondhatatlanul pocsékul éreztem magam!”

Melyik érintés őszinte még?
„Az orgazmus elmaradása nem jár egyedül, sokkal inkább a kapcsolati válság egyik tünete – mondja Baktay Miklós párterapeuta. – Előfordulhat, hogy csak az adott partnerrel nem éli át a gyönyört, ami még mindig kettébontható: sohasem, vagy pedig valami változás következtében, amely lehet egy gyermek születése vagy az eltávolodás. Gond akkor van, ha nem vállalja fel, mondjuk azért, mert meg akar felelni a férfinak. Ebben a helyzetben adja magát a kérdés: melyik érintés őszinte még? A simogatás? A kézen fogás? Az, amikor elmennek egymás mellett a konyhában és megcirógatják egymást? Az érintés a tudattalan beszéde, létfontosságú szükséglet, a párkapcsolat egyik legfontosabb pillére. Az érintés hazudása a másik elutasítása.

Tanulható gyönyör
Születése után minden lánygyermek az anorgazmia, vagyis az orgazmusképtelenség állapotában leledzik – folytatja szakértőnk. – Kevésnek van akkora szerencséje, mint Zsófikának, aki 4 éves korára megtanult maszturbálni és el is jut az orgazmusig. Anyukájának valaki azt mondta, ha észreveszi, mit csinál, kínáljon neki valami izgalmasabbat. Könnyű észrevenni, mert Zsófi olyankor hevesen dörzsöl, pirul és liheg.
Van, aki csak 40 éves korában tanul rá, van, aki soha. Akad, akit a partnere tanít meg a gyönyör elérésére, ilyenkor a partner természetesen nagyon előnyös helyzetben van, mert a nő hozzátanulja őt is az élményhez. Van, aki magától megtanulja és a szerelmével azt tapasztalja, mennyire kiteljesedik.”

Most akkor igen vagy nem?
Egy német kutatás azt igyekezett leleplezni, mely jelekből feltételezik a férfiak, hogy a partnerük éppen orgazmust él át. 55 százalékuk a gyors lélegzetvételt, a hangos sóhajtozást vélte annak, 23 százalék a nő testének vonaglását, 12 százalék a hüvely izomzatának rángatózását, és csak 10 százalék vallotta be, hogy nem biztos abban, valóban csúcsra jutott-e kedvese!
A színlelt orgazmus problémája sok férfit rávetít rá, hogy bár szeretik azt gondolni (főleg egy régóta tartó kapcsolatban), hogy tudják, mi kell a partnerüknek az ágyban, ez koránt sincs így, már csak azért sem, mert e kutatás szerint a 20-40 év közötti nők csaknem háromnegyede még élete átütő szexuális élményére vár, amelyhez a minden képzeletet felülmúló orgazmus is szervesen hozzátartozik. Párterapeuta szakértőnk szerint ugyanakkor a férfi jól teszi, ha néha eltekint attól, hogy partnerének mindenképpen orgazmusa legyen, hiszen néha éppen ezzel támaszt zavaró elvárást.”

„Legyünk már túl rajta!”
Azt gondolhatnánk, a férfiakat e területen könnyű rászedni, mégsem feltétlen visz minket előrébb a blöffölés, főként hogy egy amerikai kutatásban mindössze a megkérdezettek 12 százaléka állította azt, hogy az orgazmus elérése nem fontos számára.
A színlelés fő motivációja lehet például az unalom, a fáradtság vagy a diszkomfort érzet, a színjátékkal szándékuk nem más, mint az együttlét lezárása, vagy gyorsítása. A színlelés egyik jele a túljátszás, vagyis olykor sokkal teátrálisabb, mint amikor az illető valóban a csúcsra ér. Ha a nő csak alkalmanként színlel, a megfelelési vágy hajtja, de az is megeshet, hogy csak kedves akar lenni a párjához vagy erősíteni akarja az önbizalmát. Mindemellett van annyira nagyvonalú, hogy lemondjon a jussáról, nem is sejtve, hogy hosszabb távon éppen ezzel töri le párja férfiúi önbizalmát.
Mindenesetre a jól bejáratott színjátékok után még a legelharapódzóbb vita hevében sem ildomos őszinteségi rohamot kapni. „Sőt, szigorúan tilos! – nyomatékosítja szakértőnk. – Volt egy esetünk, amelyben mély gyűlöletet váltott ki. A férfi emlékeinek gyöngysorában először csak a megjátszott orgazmusok változtak undorító galacsinokká, azután a többi ékkő is elkezdett hozzájuk idomulni. Ehhez hasonló mondatok repkedtek: „Szóval akkor, ott a tengerparton is máshol jártak a gondolataid?” „Ezért mentünk Münchenbe a koncertre! Ott is hazudtál, hogy élvezed?!”

Lelki gyönyör nélkül
Mai világunkban, ahol mindent a szex mozgat, legalább olyan „ciki” nem élvezni a szexet, mint nem szexelni. Ráadásul még ma is tartja magát az a tézis, miszerint a nőnek érzelmekre, romantikára van szüksége ahhoz, hogy valóban élvezze az együttlétet. Szakértőnk szerint a fentiek is közrejátszanak abban, hogy újabban gyakori jelenség a nőknél a fiziológiai orgazmus. „Amikor fiziológia orgazmust élnek át, reflexszerű méhösszehúzódások sorozata lép fel, a mellbimbók kemények, az izmok a hüvely felől indulva megfeszülnek, önkéntelen, alig kontrollálható hangok keletkeznek (a légzés és a garat is önállósul) – csak éppen a gyönyörérzés hiányzik. Mindehhez az oxytocin hormon túltengése miatt sajátos hormonális állapot társul, akárcsak szülésnél és a szoptatásnál” – magyarázza Baktay Miklós. – A lelki gyönyör ugyanakkor egy visszacsatolási kör: a fiziológiait felerősíti a szerelem módosult tudatállapota, a vonzódást, a vágyat szerelemmé erősíti a beteljesülés. A párkapcsolat szempontjából az a lényeg, hogy az érintéstől az orgazmusig egy összehangolódási, együttműködési folyamat megy végbe, vagyis a lelki gyönyör jóval összetettebb, mint a puszta testiség.”

Mi befolyásolja a női orgazmust?

    • Dögös férfiak előnyben: Egy hamburgi pszichológus szerint minél attraktívabb és minél szimmetrikusabb felépítésű a férfipartner, annál jobb kilátásunk van az orgazmusra. A tetszetős külső miatt ugyanis utódaink lehetséges apját is látjuk benne.
    • Fő az önbizalom! Finn kutatók szerint az, aki jó szeretőnek tartja magát, könnyebben eljut a csúcsra.
    • Tartós kapcsolatban gyakoribb: A Durex korábbi kutatása szerint az egyéjszakás kalandok kevésbé kecsegtetnek sikerrel. Miközben a szinglik 22 százaléka jut el a csúcsra, ugyanez a tartós kapcsolatban élők 43 százalékának sikerül.
    • Az orrunk dönt? Egy berlini kutatás szerint minden az orrunkon múlik, vagyis azon, hogy a partner testének illata milyen hatással van ránk.
    • Orgazmusgyilkos stressz: Míg a férfiak gyakorta azért kezdeményezik az együttlétet, hogy levezessék a felgyülemlett feszültséget, addig a nőknél a stressz az egyes számú vágygyilkos, amely a gyönyör elérésének esélyét is jelentősen leredukálja.

Bakos Zsuzsi írása