A kapitány és a rúdtáncosnő balladája

A kapitány és a rúdtáncosnő balladája

Voltam gyerek is
kicsi koromban és
szálló hamuban
de eleredt az eső
és a könnyem,
elég könnyen.

De győztem
és felnőttem,
még több lett
a könnyem.

Sírtam és zokogtam
zúgó patakokban.
Hamuból lett a sár
S a gyerek felnőtt már.

Kapitány a szélben
magában sír éppen
S egy rúdtáncos
fohászt dúl, eképpen:

Szóvirág a szélben,
Száll a messzeségbe.
Van értelme vajon?
Smárolni tutajon?

Krómnikkel tutajom
árboca meredez,
Rajta egy rúdtáncos
Tánc közben lengedez.

A kapitány hajója
nem terhes, személy.
Rúdtalan rudakon
hajózni kész veszély.

Leszállt a rúdtáncos
a rúdról a földre
Átszállt egy hajóra
S magát hozzá kötötte.

Kötetlen kötelék
kötötte őt oda
A kapitány árboca,
S zengzetes, halk szava

Zene: La-Nita

2. DAL

ILYEN, AZ EMBERI TERMÉSZET. KÜLÖNÖSEN A TIED.

Szűkre szabott keretek, határolják életed.
De a lét ezt nem bírja, a határokat tágítja.
Megmondják, hogy ki legyek és az is mit tegyek.
De tudatod szárnyalhat, angyalok közt bomolhat.
Azt is tudják mit lehet, úgy hívják, hogy etikett.
De törvényt a csillagoknak, hozni sajnos nem lehet.
Egy könyvben is megírták, kódexnek is csúfolták.
De a határ végtelen, s csak a tudat éri át.

Az emlékeket kitörölni nem lehet,
De megmásíthatja őket a képzelet
Csúnyává tenni a szépeket,
Az sehogy máshogy nem mehet
Mint felülírni a szépeket,
Az elhalványított emlékképeket

A lényeg, hogy a gyerekek,
Fenntartsák az életet.
Folytassák a lényeget,
Mert a lényeg az élvezet,
Hogy élvezhesd az életet.

ÉLET
VÉLED
ÉLVEZD
ÉREZD
hogy
LÉTEZZ

S példát mutatva végezd.