Posted on

Béküljetek és gyógyulok – Kővári esték vita: március 22. 19:00

Nyílt vitaest a pszichoszomatikus betegségek családi megelőzéséről

A szülők kapcsolati konfliktusai gyakran vezetnek a gyermekeknél pszicho-szomatikus tünetek felbukkanásához. Mit ronthatnak még jobban el, és mit tehetnek ilyenkor jól a szülők? Mi van akkor, ha az egyik szülő észleli a gyereke számára betegítő helyzetet, a szülőtársa azonban nem hajlandó meglátni közös felelősségüket? Dr. Baktay Zelka és Dr. Baktay Miklós kapcsolat-terapeuták februárban, a Nők Lapja Pszichében megjelent cikke nagy vihart kavart, s komoly vitákat indított a lélek dolgai iránt érdeklődő olvasók és családtagjaik körében. Ennek folytatásaként kerül sor a Kapcsolatgazdagító Akadémián a Kővári Esték ismeretterjesztő sorozat keretében 2011. március 22.-én, kedden este arra a vitára, melynek alapjául az alábbi Baktay-írás szolgál.

– Tudtam, hogy ezt is elő fogja hozni! – fordul a pszichológushoz felháborodottan Lóránt.
– Hol hozzam elő a gyerek betegségét, ha nem itt? – védekezik Veronika.
– Tudod jól, hol! Az orvosnál! Ott! – szemlélteti Lóránt az otthoni veszekedések összepakolós-elköltözős indulatát.
– Az orvos azt mondta, érdemes megvizsgálni a lelki hátteret is! – horgad fel Veronika.
– Azért, mert egy pancser. Akihez én vittem, írt fel rendes gyógyszert, amitől jobban is lett a gyerek! – legyint rá Lóránt.
– Szteroidot írt fel és azt akar vele évekig szedetni!
– Unom az ilyen pszichodumát – vet ránk is megvető pillantást Lóránt.

Egy kísérletet ajánlunk neki. Álljon be egy sorba egy olyan üzlet pultjánál, ahol kérni kell az árut. Amikor sorra kerül, hallgasson. Nézzen az eladó szemébe, majd a mögötte állóra. Megint az eladóra. Amíg csak bírja. Azután lépjen ki a sorból. Mindezt szótlanul, semleges arckifejezéssel.
Lóránt hümmög. Magyarázunk még neki az élmény fontosságáról a terápiában, ám érezzük, szavakkal aligha tudjuk meggyőzni az élmény fontosságáról. Végül nagy nehezen elfogadja a terápiás feladatot. Veronika addig rágja a fülét, amíg végre is hajtják. Egy gyorsétkezdében.

– Én csak köhécseltem – meséli a következő alkalommal Veronika, – de Lóránt szabályos köhögő rohamot kapott.
– Most is köhögök, mert meg vagyok fázva – néz ki az ablakon Lóránt közömbösen.

Veronika megkísérli elméletté fogalmazni a tapasztaltakat: a hallgatás feszültsége valahol a gégénél, a légutak mentén fejti ki leginkább a hatását. A sok köhögés kikezdi a légutakat, hiszen a gyorsan áramló levegő kiszárítja a nyálkahártyát, ami ettől ödémás lesz, váladék kezd termelődni…

– Semmi örökletes, semmi allergia! Csak tisztán a rákényszerített hallgatás miatt kezdett el köhögni az a gyerek! – ironizál Lóránt, majd tromfol:
– Az a gyerek, aki akkor még beszélni sem tudott!
– A rémült szemére azért csak emlékszel – vergődik szomorú emlékei gúzsában Veronika.

Mi, terapeuták, igyekszünk kimaradni a vitából. A szakmai hiedelmek, a tekintélyek meggyőződéseinek és a laikusok igazságainak ütköztetése a szakirodalom dolga. Nekünk az a feladtunk, hogy a párkapcsolati terápia keretében javítsunk a helyzeten. Másfelől az asztma eredetéről szóló vita önmagában is növeli a párkapcsolati feszültséget, ezért egyszerűsítünk az asztma eredétől szóló akadémikus kérdéssel:

– Tegyük fel, hogy Anti asztmája pszichés eredetű. Akkor mit tehetünk? – vetjük fel a kérdést.
– Csökkenteni kell a feszültséget, ami előidézi – vágja rá Veronika. Lóránt hallgat.
– Gondoljuk végig a dolgot a másik oldalról – javasoljuk. – Ha csökkentjük a feszültséget Önök között, az árt az asztmának, rosszabbodhat tőle Anti állapota? – fordulunk Lóránthoz.

Ő legyint és még mormog valamit arról, hogy most találtak végre egy lelkiismeretes orvost, szálljunk már le erről a témáról.
Mi emlékeztetjük a különköltözött, válófélben lévő szülőket a gyorsétteremben megélt sorban állás élményére. Arra, hogy a feszültség igazán az interakciók során növekszik meg. Szoktuk is mondani, hogy tapintani lehet. A gyermek amúgy a jelenben él, ha kikerül a helyzetből, kevésbé nyomasztja. Főleg, ha jobb helyzetbe kerül. Azt kérjük, kerüljék az olyan helyzetet, amikor hármasban vannak. Ez Veronikának már sok.

– Éppen azt szeretném elérni, hogy legyünk egy család. Erre azt kérik tőlünk, külön-külön legyünk a gyerekkel?!

Elmondjuk, ilyen krízis helyzetben, mint amilyenben ők vannak, érdemes különválasztani a párkapcsolati és a szülői funkciót. Miután a párkapcsolatuk nehézségei akadályozzák szülői szerepüket, jobb, ha külön szülősködnek. Veronika prüszkölve ugyan, de elfogadja a feladatot. Legközelebb azonban nekünk támad:

– Az lett az eredménye, hogy Lóránt elviszi Antikát abba a koszos ólba, ahová költözött tőlünk, és telebeszéli a fejét hülyeségekkel. Hogy miattam kellett elmennie otthonról. Meg ilyenek…
– Ha igazán szeretnéd, nem lenne asztmás! – vágja ki Lóránt az aduászt.
– Ezt meg hogy érted? – döbben meg velünk együtt Veronika.
– Utánaolvastam. Az asztma az anya-gyermek kapcsolat korai, non-verbális fázisához köthető.
– Ez úgy hangzik, mint egy pszicho-duma! – akad el Veronika lélegzete. Hirtelen ő lett a fővádlott.

Nekünk pedig bennszorul a szó. Köt a titoktartás. Hallgatnunk kell arról, ami időközben egyéniben hangzott el. Amit Lóránt mesélt arról, hogyan élt ő „az anya-gyermek kapcsolat korai, non-verbális fázisa” idején. Másképpen szólva, mi zajlott az idő tájt, amikor Veronika otthon volt és szoptatta a kisbabát. Lóránt ugyanis visszacsúszott a drogozásba, cége tőkéjét, azaz Veronika hozományát nőkre, anyagra és kábán kieszelt, bedőlő üzletekre költötte. Szofista érvelésében tehát még igazság is lehetet, hiszen ha Veronika nem is tudott pontosan Lóránt teteleiről, attól még tudatközelben volt számára mindez, és valóban, ott dolgozott őbenne is az a torokszorító feszültség, ami Lórántot úgy megköhögtette a sorbanállásnál. És bizony gyakran felülkerekedett a sértett, mellőzött nő a gondos édesanyán. És igen, Anti feje fölött ordította ki mardosó fájdalmát.

Mindezek helyett inkább arra tereljük a szót, amiről szólhatunk. Elmondjuk, mindegy mi váltotta ki az első rohamokat, az asztma mostanra a párkapcsolat meghatározó elemévé vált. Antika rohamai összehozzák szüleit, amikor ő rosszul van, olyankor apu és anyu mindent félredob. Másfelől a betegség terhe alatt a párkapcsolat tovább erodálódik. Mindketten nagyon igyekeznek, izgatottan intik a gyereket nyugalomra, fojtott suttogással kérik mély lélegzésre, kapkodják ki egymás kezéből, hogy végre lefektessék a nagypárnára. Így tovább rontják a helyzetet, amiben még kevésbé elégedettek egymással. Szépen beszippantja őket az asztma ördögi köre. A mélyül spirál, melyben a pszichológiai érvelés is már csak egymás hibáztatásának eszköze. Hiszen Veronika azt látja meg a szakirodalomban, ami őt támogatja, Lóránt pedig azt, ami őt igazolja.

Számunkra így fogalmazódik meg a feladat: rendben van, fogadjuk el, hogy az asztma az anya-gyermek kapcsolat korai, non-verbális fázisához köthető. Elvégre az anyaméhben nehéz lenne köhögni. Nézzük meg azonban, terápiás, gyakorlati szempontból, mi más köthető ehhez az időszakhoz? A szoros anya-gyermek koalícióból az édesapa törvényszerűen kiszorítva érzi magát felesége mellől. Téblábol, nehezen találja szerepét. Az édesanya kapcsolata a babával non-verbális, ezért szeretne férjével sokat verbalizálni. Más szóval: beszélgetni. A férj érintésre vágyik, ezt édesanya megkapja a babától, a korábbinál sokkal kevesebbet igényel. A feleség társaságra, beszélgetésre vágyik, ezt az édesapa megkapja egész nap, estére torkig van vele. Ez az az élethelyzet, amelyben reménytelenül összekeveredik a párkapcsolat és a szülőség.

Mit tehetett volna Veronika és Lóránt a feszült helyzetben? Azt, hogy gazdagítják párkapcsolatukat. Tudatosan különválasztva a férfi-nő, férj-feleség viszonyt a szülőségtől. Azt tehették volna, hogy kettesben szereznek közös élményeket, amelyek segítenek nekik szülőként is összehangolódni, könnyebben belecsusszanni a szülői szerepbe. Ha akkoriban játszották volna le együtt a sorban állós játékot, a köhögésük hamar feloldódott volna egy széles nevetésben, és még utána is sokáig kuncogtak volna a furcsa helyzeten.

Mit tehet az asztma ellen Veronika és Lóránt most, amikor már különköltöztek és Anti lassan iskolás lesz? Éppen az ellenkezőjét. Kerüljék az olyan együttléteket, amelyek párkapcsolathoz, férj-feleség viszonyhoz köthetők, és igyekezzenek külön-külön, anyaként és apakánt megadni Antinak azt a figyelmet, amitől többnyire megkönnyebbül. Veronika engedje anyaságát felülkerekedni a női sértettségén, Lóránt pedig engedje el a párkapcsolati konfliktusokat, és kizárólag anyai és apai szerepükben törekedjenek szülői együttműködésre.

A gyerek könnyen rátanul arra, hogy betegség révén eredményt érhet el. Ha például egy belázasodással hazacsalja aput, aki már elköltözött, akkor tudattalanul és gyorsan rátanul a láz-varázslatra. Ha egy allergiás roham hatására édesanyja és édesapja csapot-papot félredobva odavarázslódnak mellé, akkor hajlamos lesz arra, hogy legközelebb is ezzel az eszközzel érje el a célját. Tudatos szándék nélkül, egyszerűen csak megteszi, mert a teste, a tudattalanja már tudja, hogy a dolog működni fog.
Tegyük hozzá: Antinak csak néhány alkalommal sikerült a varázslat. Lóránt új barátnője hamar megunta, hogy szerelmét Veronika (a hárpia feleség) folyton kiugrassza az ágyból a gyerekre hivatkozva. A kudarc pedig mélyen elkeserítette a kis varázslót.

Igen, terápiás gyakorlatunkban megkerüljük azt a kérdést, hogy korunk divatbetegségei lelki eredetűek-e, vagy a gyógyszergyártók fundálják-e ki őket? A válófélben lévő szülőknek ugyanis arra kell figyelniük, hogy gyermekükön ne hatalmasodhasson el betegség azáltal, hogy a gyerek eredményt ér el velük.
A lényeg, hogy egyik fél se használhassa a gyermeket a párkapcsolatot befolyásoló eszközként. Másképpen szólva: éreztessük meg gyermekünkkel, hogy a párkapcsolat a magánügyünk. Arra neki nincs hatása. Hiába igyekszik, képtelen befolyásolni. Még jó irányba sem! Várjuk meg tehát türelmesen, amíg végigpróbálja eszköztárát, amelynek hatóköréből tökéletesen kivontuk a párkapcsolatot. Mert így óvhatjuk meg a nagyobb bajtól és a nagyobb kudarctól.
Kegyetlenül hangzik? A válás vészhelyzet. Ilyenkor más törvények lépnek életbe. Ezért érdemes megelőzni a párkapcsolat folyamatos gazdagításával. Függetlenül a szülőségtől.

Baktay Miklós és Baktay Zelka

Találatok: 4