– például arról, hogy mikor és miért bambulunk?
Miért az a sok szomorú arcú ember a városban? Valóban szomorúak, tényleg olyan kedvetlenek, amilyennek látszanak? Eluralkodott a depresszió? Mi történik a körülöttünk? A Baktay házaspár két részes workshopja ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ.
Gyakran hökkenünk meg a villamoson, metrón, vonaton lárva arccal üldögélő utasoktól. Ijesztő az emberek bambasága, nemtörődömsége, ahogy magukba zuhanva ülnek. „Kedvetlen, keserű, elégedetlen népség!” – gondoljuk. „Ó, milyen lett a világ! Hová tűntek a derűs, optimista emberek?”
Aztán hazaérünk, s amikor a családunkban elhangzik az a bizonyos (hátborzongató) „Üljünk le, beszélnünk kell!” kezdetű mondat, hamarosan ugyancsak azzal szembesülünk, hogy akivel szemben ülünk, éppúgy bambul, éppolyan kifejezéstelen arccal mered maga elé, mint azok a lárvák a buszon.
Ijesztő, hová lettek az élettel teli, élénk, élvezetes beszélgetések! Be kell kapcsolni a tévét, ha figyelmes, élénk arcokat akarunk látni, ha folyamatos, derűs beszédet akarunk hallani, ha figyelmes tekintetet szeretnénk magunkkal szemben?
A Transz, hipnózis a mindennapokban című két részes workshop a bambulás, a bambaság dicsérete. Arról szól, hogy a transz mindennapos tudatállapot, az autonóm, magunkba szálló gondolkodás éppoly elemi igényünk, mint a derűs társas együttlét.
A részvevőket lényegében beszélgetni tanítjuk. Arra, hogy fogadják el, amikor a másik mélyen elgondolkodik és hagyjanak neki időt is erre. A konfliktusok nagy részét ugyanis a meg nem gondolt gondolat őspatkánya okozza.
A workshop élményt ad abból, mi minden építhető erre a módosult tudatállapotra, a hipnózistól a zsebtolvajok trükkjein keresztül a transzcendentális meditációig.
Visits: 141