Posted on

Családi kapcsolatgazdagítás – Január 8.

Bevezetés a Gyógyító Konyha ízeibe és illataiba. Élmény főzés és étel kóstoló kisgyerekes családoknak az Élményforrás Házban.

A programot elsősorban olyan szülőknek és nagyszülőknek ajánljuk, akiknek gyermekei, unokái magatartás problémákkal és vagy allergiás tünetekkel küzdenek.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Hits: 0

Posted on

Te mennyire ismered a gyereked?

Jól ismerlek téged, kisfiam-kislányom, tudom, milyen iskola kell neked! – jelentik ki a magabiztos (vagy annak álcázott) szülők. Közben a többség tétován keresgél az iskolai nyílt napok meg módszerbemutatók erdejében. Mi kell ahhoz, hogy a fiatal szülők „testreszabott” iskolát tudjanak választani a hatéveseknek?

„A kislányunk vagány, vidám és nagyszájú az elfogadó otthoni környezetben, de az óvodában nyuszika. Kerüli a konfliktusokat, csöndben van, szót fogad, túlzottan tart az óvó nénitől, a dadustól, de a társaitól is. Ezért szeretném alapítványi iskolába íratni, ahol kicsi az osztálylétszám, és a saját tempójában fejlődhet. A férjem viszont ragaszkodik az állami iskolához, mert a gyereknek majd ebben a kemény világban kell érvényesülnie – nem lehet vattában tartani -, és az alapítványi iskolák lassú tempóját nevetségesnek tartja. Nagy a vita nálunk, és nem tudom, mikor teszek jót a gyerekünknek” – írta harmincnyolc éves olvasónk, aki egy Pest környéki önkormányzatnál dolgozik.

Dr. Baktay Zelka

Ha szorong és félénk

– Nagyon megértem a szülők aggódásait, hiszen nemcsak szakember, de érintett anya is vagyok – jelenti ki Baktay Zelka gyermekpszichológus. – A kisfiunk tavaly ment elsőbe, és nem volt egyszerű az utunk, bár nálunk már a középső csoportban kezdődtek a gondok. Akkoriban tűnt fel nekünk (a férjem is pszichológus), hogy az elmélyülésre hajlamos, szemlélődő típusú gyerekünk nagyon rosszul érzi magát az állami óvoda hangos világában. Nem akart felkelni reggelente, fáradt mozdulatokkal készülődött, és azt hajtogatta, hogy semmit nem tud végigmondani az óvodában, mert nem hallgatják meg. Végül bekönyörögtük a Waldorf oviba, ahol magára talált. Innen vezetett az út tavaly a Waldorf iskolába, bár nehéz volt bejutni. Nem állítom azt, hogy ez a megoldás mindenki számára üdvös, hiszen minden gyerek más. A tűzrőlpattant kislányunk például remekül érezte magát ugyanabban az állami óvodában, arról már nem is beszélve, hogy a waldorfos szülőknek sokkal több szabad időre (vagy segítőre) van szükségük, mint az állami iskolába járók szüleinek. Hány család tudja magának megengedni, hogy már délben elhozza e gyerekbarát iskolából a csemetét? Álláspontom szerint a jó iskolaválasztás kulcsa az, hogy alaposan ismerjük a gyerekünket, amihez kitartó türelem és figyelem kell. Számtalanszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy a szülőkben egészen más kép él a gyerekükről, mint amilyen a kicsi. Tapasztalatom szerint a többség rosszul ismeri a gyerekét!

– Eszembe jut egy férfi riportalanyom, aki vagány, belevaló kis kölyöknek festette le a fiát, majd befutott az édesanya a gyerekkel, akit ámulva figyeltem, milyen aprócska, félénk és szorongó.

– Az apuka a vágyait vetíti ki a fiára, csakhogy ez rossz a gyereknek. Megpróbálja eljátszani az apa által ráruházott szerepet, de nem megy, amitől egyre nő benne a szorongás. Én azt szoktam tanácsolni az ilyen típusú szülőknek, hogy vigyék el a gyereküket egy játszóházba vagy játszótérre, üljenek le, és kitartóan figyeljék. Ne dirigálják, ne segítsék, vagy irányítsák, csak nézzék! Abból, hogy a kicsi hogyan viselkedik a többi gyerekkel, mennyire bátor vagy félénk az eszközök kipróbálásakor, rengeteget megtudhatunk róla. A nevelési módszereinket, az iskolaválasztásunkat ehhez a valódi képhez kellene igazítanunk!

– Milyen típusú iskolát válasszon az a szülő, akinek szorongásra hajlamos, konfliktuskerülő a gyermeke?

– Direkt tanácsokat nem szoktam adni, de azt szívesen elmondom, hogy ilyen esetben az a jó megoldás, ha nem iskolát, hanem tanító nénit választunk. Lehetőleg „tyúkanyót”! Ezt a szó jó értelmében mondom, mert az ilyen típusú tanító nénik nagyon tudnak szeretni, figyelnek a gyerekek tempójára, mindezzel oldják a feszültséget, a félelmet. Édesanyám ilyen tanítónő volt, és végtelenül szerették a szülők. Ha látta, hogy fáradnak a gyerekek, kiterített egy hatalmas szivacsot az osztály közepére, és megtornáztatta őket. Elfogadó szeretetével rengeteg problémás gyereket hozott helyre.

Okoskák és angyalarcú terroristák

– Őszinte hangú olvasói levelekben gyakran emlegetnek a szülők verekedős-harcias kisfiukat, meg olyan gyerekeket is, akik érettebbek a kortársaiknál. Az okoskák már ötévesen írnak, olvasnak, számolnak, érdeklődnek a biológia, a csillagászat, a fizika iránt. Velük mit kezdjenek a szülők? – kérdezem a gyermekpszichológust.

– A gyerekeim jóban vannak egy hétéves kislánnyal, de keveset tudnak vele játszani, mert alig ér rá. Jól teljesít egy erős-hajtós iskolában, közben rendszeresen edzésre jár. Ugyanis a tanulás mellett tornázik. Kiválóan bírja, vidám, harmonikus személyiség. Azért mesélek róla, mert érzékeltetni akarom, hogy a hajtós iskola és a különóra sem ördögtől való. Vannak gyerekek, akik jól érzik magukat például a két tannyelvű iskolákban, gond nélkül veszik az akadályokat. Miközben a kevésbé teljesítményközpontú, érzékenyebb kicsiknek árthat az erős terhelés. Persze ne keseredjenek el azok sem, akiknek a gyermeke hatévesen még nagyon lassú! Vannak „gepárd gyerekek”, akik ebben az életkorban még teszetoszák, alig teljesítenek, aztán kamaszkorukban megugranak.

– És a verekedős kisfiúk? Egy riportalanyom „angyalarcú terroristának” becézte a fiát, amiben nem tévedett. Az ötéves szöszke gyerek a jelenlétemben lazán belerúgott a nagymama lábába.

– Ez bizony összetett kérdés. Vajon miért lett angyalarcú terrorista? Édesanyja-édesapja is hasonló habitusú? Netán a szülőknek tetszik, hogy a srác aprócska bunyós? Találkoztam már olyan anyával, aki panaszkodott az agresszív fiára, miközben a szeméből csak úgy sütött a büszkeség: Milyen erős, férfias a fiam! A gyerek érzi a ki nem mondott elismerést, és ennek megfelelően viselkedik. A tanítónő-választásnál ilyen esetekben az a legfontosabb, hogy lehetőleg következetes pedagógushoz kerüljön a kisgyerek, akinek az értékrendje, nevelési stílusa illeszkedik a szülőéhez. Akivel egy nyelven beszél, akinek a tanácsait elfogadja. Nem hiszek abban a szülői módszerben, amikor keresnek egy őrmester típusú tanítónőt, aki majd ráncba szedi a gyereket. Nem lehet áthárítani a pedagógusra a szülő feladatait! Abban viszont hiszek, hogy az agresszivitásra hajlamos kicsiknek nagyon jót tesz, ha mihamarabb sportolni kezdenek, mert a fizikai terhelés és a megmérettetés levezeti a fölös energiákat.

A gyermeki örömök virágos kertje

Soha nem fogom elfelejteni azt a riportalanyomat, aki felnőttként is elborzadva mesélt a kisiskolai élményeiről. „A lelkemben burjánzó apró csírákat rendre kiirtották egy vidéki elit iskolában – senki sem törődött azzal, hogy mi érdekel, mi vonz, mit szeretnék kérdezni… -, mélyszántást csináltak a lelkemben, és azt vetették el, amit ők jónak tartottak”, mondta költői hasonlattal. „Még ma sem tudom elviselni, ha munka közben valaki mögém áll és figyel – folytatta indulattal -, utálok kézzel írni, miközben a számítógépemen szívesen dolgozom, és még most sem merek énekelni.”

– Kiváló ez a hasonlat – jelenti ki Baktay Zelka. – A gyermeki lét olyan, mint egy lehetőségekkel teli virágos kert. Számtalan rügykezdeménnyel, csírával. Nekünk, szülőknek az a dolgunk, hogy figyeljük, mi üti fel a fejét a kertben, mi érdekli-vonzza a gyereket. Ezért is fontos, hogy olyan tanítót válasszunk, aki hozzánk hasonlóan alakítja a kertet.

– Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál a szülőknek az iskolaválasztással kapcsolatban, akkor mit mondanál?

– Talán azt, hogy ne úgy fogják fel a beiskolázást, mint amikor kilövünk egy nyilat. Bármilyen körültekintők vagyunk, azt nem fogjuk elérni, hogy a gyerekünket „belőjük” egy általunk jónak tartott iskolába, és akkor nincs több gondunk, meg sem áll a Nobel-díjig. Folyamatosan kell figyelnünk, segítenünk a gyerekünket, és ha csökken az érdeklődése, nem kérdez, nem mesél, csak a kötelességét teljesíti szüntelen rosszkedvben, akkor váltanunk kell. Ha nagyon figyelünk rá, akkor korrigálhatjuk az esetlegesen rossz választást is. Az iskola- vagy osztályváltás nem úri huncutság, mindenki élhet e lehetőséggel.


V. Kulcsár Ildikó írása
Nők Lapja, 2010. 03. 12.

Hits: 4

Posted on

Családi kapcsolatgazdagító hétvége – December 2-4.

Dénesmajor

Óvodás és iskolás gyerekeket nevelő családok számára szervezünk kapcsolatgazdagító, gyógyulásra átállító programot. A hétvége célja a magatartási  zavarokkal és/vagy pszichoszomatikus tünetekkel küzdő gyerekek és családjaik átállítása arra a kommunikációs mintára és napi működési módra, mellyel a problémák később a családi rendszerben kezelhetők, gyógyíthatók. A szokatlan környezetben, a közös élmények erejére építve az átállás hatékonyabb, gördülékenyebb. A hétvége menüjét a Gyógyító Konyha alapanyagaiból és receptjeiből állítják össze nekünk.

A programot a Dénesmajorban tartjuk, létszámtól függően három-négy család részvételével. A jelentkezőkkel előzetesen elbeszélgetünk, tisztázzuk a kereteket és a feltételeket.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Hits: 0

Posted on

Színlelt sóhajok – Élvezetet hazudni

A legmegengedőbb statisztikák szerint is a nők legalább 10 százaléka színleli rendszeresen az orgazmust. És persze mindezt maximum a barátnőiknek vallják be, hogy megóvják partnerüket a csalódástól. Vajon megéri?

Akinek soha semmi gondja nem volt a csúcsra jutással, valószínűleg értetlenül áll e probléma előtt azt gondolván, hogy nem is létezik. Mert az egy dolog, ha egyszer, többször, soha nem sikerül, de mi értelme eljátszani azon kívül, hogy szakításkor oda lehet vágni a döbbent férfi fejéhez? Így járt Balázs is. „Az exem igazi vadmacska volt az ágyban: nyögött, karmolt, vadul kiabált, amikor élvezett. Persze, hogy azt gondoltam, szenzációs vagyok az ágyban! Amikor szétmentünk, jéghideg tekintettel közölte velem, hogy végig csak megjátszotta az orgazmust. Kimondhatatlanul pocsékul éreztem magam!”

Melyik érintés őszinte még?
„Az orgazmus elmaradása nem jár egyedül, sokkal inkább a kapcsolati válság egyik tünete – mondja Baktay Miklós párterapeuta. – Előfordulhat, hogy csak az adott partnerrel nem éli át a gyönyört, ami még mindig kettébontható: sohasem, vagy pedig valami változás következtében, amely lehet egy gyermek születése vagy az eltávolodás. Gond akkor van, ha nem vállalja fel, mondjuk azért, mert meg akar felelni a férfinak. Ebben a helyzetben adja magát a kérdés: melyik érintés őszinte még? A simogatás? A kézen fogás? Az, amikor elmennek egymás mellett a konyhában és megcirógatják egymást? Az érintés a tudattalan beszéde, létfontosságú szükséglet, a párkapcsolat egyik legfontosabb pillére. Az érintés hazudása a másik elutasítása.

Tanulható gyönyör
Születése után minden lánygyermek az anorgazmia, vagyis az orgazmusképtelenség állapotában leledzik – folytatja szakértőnk. – Kevésnek van akkora szerencséje, mint Zsófikának, aki 4 éves korára megtanult maszturbálni és el is jut az orgazmusig. Anyukájának valaki azt mondta, ha észreveszi, mit csinál, kínáljon neki valami izgalmasabbat. Könnyű észrevenni, mert Zsófi olyankor hevesen dörzsöl, pirul és liheg.
Van, aki csak 40 éves korában tanul rá, van, aki soha. Akad, akit a partnere tanít meg a gyönyör elérésére, ilyenkor a partner természetesen nagyon előnyös helyzetben van, mert a nő hozzátanulja őt is az élményhez. Van, aki magától megtanulja és a szerelmével azt tapasztalja, mennyire kiteljesedik.”

Most akkor igen vagy nem?
Egy német kutatás azt igyekezett leleplezni, mely jelekből feltételezik a férfiak, hogy a partnerük éppen orgazmust él át. 55 százalékuk a gyors lélegzetvételt, a hangos sóhajtozást vélte annak, 23 százalék a nő testének vonaglását, 12 százalék a hüvely izomzatának rángatózását, és csak 10 százalék vallotta be, hogy nem biztos abban, valóban csúcsra jutott-e kedvese!
A színlelt orgazmus problémája sok férfit rávetít rá, hogy bár szeretik azt gondolni (főleg egy régóta tartó kapcsolatban), hogy tudják, mi kell a partnerüknek az ágyban, ez koránt sincs így, már csak azért sem, mert e kutatás szerint a 20-40 év közötti nők csaknem háromnegyede még élete átütő szexuális élményére vár, amelyhez a minden képzeletet felülmúló orgazmus is szervesen hozzátartozik. Párterapeuta szakértőnk szerint ugyanakkor a férfi jól teszi, ha néha eltekint attól, hogy partnerének mindenképpen orgazmusa legyen, hiszen néha éppen ezzel támaszt zavaró elvárást.”

„Legyünk már túl rajta!”
Azt gondolhatnánk, a férfiakat e területen könnyű rászedni, mégsem feltétlen visz minket előrébb a blöffölés, főként hogy egy amerikai kutatásban mindössze a megkérdezettek 12 százaléka állította azt, hogy az orgazmus elérése nem fontos számára.
A színlelés fő motivációja lehet például az unalom, a fáradtság vagy a diszkomfort érzet, a színjátékkal szándékuk nem más, mint az együttlét lezárása, vagy gyorsítása. A színlelés egyik jele a túljátszás, vagyis olykor sokkal teátrálisabb, mint amikor az illető valóban a csúcsra ér. Ha a nő csak alkalmanként színlel, a megfelelési vágy hajtja, de az is megeshet, hogy csak kedves akar lenni a párjához vagy erősíteni akarja az önbizalmát. Mindemellett van annyira nagyvonalú, hogy lemondjon a jussáról, nem is sejtve, hogy hosszabb távon éppen ezzel töri le párja férfiúi önbizalmát.
Mindenesetre a jól bejáratott színjátékok után még a legelharapódzóbb vita hevében sem ildomos őszinteségi rohamot kapni. „Sőt, szigorúan tilos! – nyomatékosítja szakértőnk. – Volt egy esetünk, amelyben mély gyűlöletet váltott ki. A férfi emlékeinek gyöngysorában először csak a megjátszott orgazmusok változtak undorító galacsinokká, azután a többi ékkő is elkezdett hozzájuk idomulni. Ehhez hasonló mondatok repkedtek: „Szóval akkor, ott a tengerparton is máshol jártak a gondolataid?” „Ezért mentünk Münchenbe a koncertre! Ott is hazudtál, hogy élvezed?!”

Lelki gyönyör nélkül
Mai világunkban, ahol mindent a szex mozgat, legalább olyan „ciki” nem élvezni a szexet, mint nem szexelni. Ráadásul még ma is tartja magát az a tézis, miszerint a nőnek érzelmekre, romantikára van szüksége ahhoz, hogy valóban élvezze az együttlétet. Szakértőnk szerint a fentiek is közrejátszanak abban, hogy újabban gyakori jelenség a nőknél a fiziológiai orgazmus. „Amikor fiziológia orgazmust élnek át, reflexszerű méhösszehúzódások sorozata lép fel, a mellbimbók kemények, az izmok a hüvely felől indulva megfeszülnek, önkéntelen, alig kontrollálható hangok keletkeznek (a légzés és a garat is önállósul) – csak éppen a gyönyörérzés hiányzik. Mindehhez az oxytocin hormon túltengése miatt sajátos hormonális állapot társul, akárcsak szülésnél és a szoptatásnál” – magyarázza Baktay Miklós. – A lelki gyönyör ugyanakkor egy visszacsatolási kör: a fiziológiait felerősíti a szerelem módosult tudatállapota, a vonzódást, a vágyat szerelemmé erősíti a beteljesülés. A párkapcsolat szempontjából az a lényeg, hogy az érintéstől az orgazmusig egy összehangolódási, együttműködési folyamat megy végbe, vagyis a lelki gyönyör jóval összetettebb, mint a puszta testiség.”

Mi befolyásolja a női orgazmust?

    • Dögös férfiak előnyben: Egy hamburgi pszichológus szerint minél attraktívabb és minél szimmetrikusabb felépítésű a férfipartner, annál jobb kilátásunk van az orgazmusra. A tetszetős külső miatt ugyanis utódaink lehetséges apját is látjuk benne.
    • Fő az önbizalom! Finn kutatók szerint az, aki jó szeretőnek tartja magát, könnyebben eljut a csúcsra.
    • Tartós kapcsolatban gyakoribb: A Durex korábbi kutatása szerint az egyéjszakás kalandok kevésbé kecsegtetnek sikerrel. Miközben a szinglik 22 százaléka jut el a csúcsra, ugyanez a tartós kapcsolatban élők 43 százalékának sikerül.
    • Az orrunk dönt? Egy berlini kutatás szerint minden az orrunkon múlik, vagyis azon, hogy a partner testének illata milyen hatással van ránk.
    • Orgazmusgyilkos stressz: Míg a férfiak gyakorta azért kezdeményezik az együttlétet, hogy levezessék a felgyülemlett feszültséget, addig a nőknél a stressz az egyes számú vágygyilkos, amely a gyönyör elérésének esélyét is jelentősen leredukálja.

Bakos Zsuzsi írása

Hits: 0

Posted on

Családi kapcsolatgazdagító hétvége – November 12-13.

Bodzavári kilátás

Ismét óvodás és iskolás gyerekeket nevelő családok számára szervezünk kapcsolatgazdagító, gyógyulásra átállító programot. A hétvége célja a magatartási és tanulási zavarokkal., pszichoszomatikus tünetekkel küzdő gyerekek és családjaik átállítása arra a kommunikációs mintára és napi működési módra, mellyel a problémák később a családi rendszerben kezelhetők, gyógyíthatók. A szokatlan környezetben, a közös élmények erejére építve az átállás hatékonyabb, gördülékenyebb.

A programot a Bodzavárban tartjuk, létszámtól függően négy-öt család részvételével. A jelentkezőkkel előzetesen elbeszélgetünk, tisztázzuk a kereteket és a feltételeket.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Hits: 0

Posted on

Párkapcsolat gazdagító élményvacsora – október 21.

Az Élményforrás Házban rendhagyó módon nem-házas párok számára rendeztük legutóbbi élményvacsoránkat. Ettől függetlenül a csendülő hangok, fűszeres illatok, zamatos ízek, izgalmas állagok és textúrák világa most is jelen volt – sőt, a híres selyemkendők is előkerültek.

Az élményvacsora menüje a Gyógyító Konyha fogásai és receptjei alapján készült – mindannyiunk megelégedésére és jóllétére.

Fiúk, lányok, köszönjük az élményt!

Egészségetekre!

Hits: 0

Posted on

A férfiak is pletykálnak?

Évezredek óta elterjedt a nőkről, hogy rengeteget locsognak és imádják kibeszélni a titkokat. De vajon tényleg csak mi ártjuk bele magunkat mások magánéletébe, vagy a férfiak közt éppúgy jönnek-mennek a szaftos hírek?

Etye-petye- lepetye…
Egy egyszerű kísérlettel megfigyelhető, hogyan terjed a pletyka. Képzeljük el, hogy öt egymás mellett ülő ember közül a legszélső egy mondatot súg a mellette helyet foglaló fülébe. Ő továbbadja azt a szomszédjának, és így tovább. A sor legvégén ülőhöz már teljesen más információ jut el, mint amit az első ember mondott. Vagyis a pletyka lényege, hogy egy légből kapott hír addig száll szájról szájra, míg a végén már semmi köze nincs a valósághoz. Titkon tudjuk, hogy a munkahelyen vagy az utcán felröppenő hír nem is igaz. De akkor miért szeretünk róla fecsegni? „A pletyka egy eszköz arra, hogy fontosnak érezzük magunkat. A titkos, vagy kevesek által ismert információ birtokában könnyen kiharcoljuk mások figyelmét. Minél jobban vágyunk az elismerésükre, minél jobban szeretnénk nekik megfelelni, annál kevésbé tartjuk a szánkat. Sokszor egy kivételes ember érdeklődését is kivívhatjuk, ha értékes pletykákkal szolgálunk”- kezdi Dr. Baktay Zelka pszichológus. Egy híres amerikai író szerint a pletyka a világon a legnagyobb erő. Popper Péter pszichológus pedig azt írja, míg a lódítás játékos, a hazugság pedig gonosz, a pletyka még nem döntötte el, hogy milyen akar lenni.

A férfiak is kibeszélik a titkokat

Egy angol professzor több ezer ember beszélgetéseit vizsgálta, és arra a követeztetésre jutott, hogy az emberek nemtől, kortól, végzettségtől, illetve munkahelyi pozíciójuktól függetlenül előszeretettel beszélnek ki másokat. Egy amerikai tudós azt is kiderítette, hogy a férfiak még jobban élvezik, ha titkos viszonyokról, túlfizetett kollégákról és más nyalánkságokról beszélgethetnek. Míg az erősebbik nem egy nap átlagosan 70-80 percet tölt efféle fecsegéssel, a nők csupán 50 percet! A tinédzser fiúktól a középkorú üzletemberekig mindenki megtalálja a legszaftosabb témát. A toplista élén a nők kibeszélése, a második helyen pedig a régi barátokkal kapcsolatos ügyek állnak. Ezzel szemben a nők szívesen locsognak mások szexuális életéről vagy éppen súlyproblémáiról. Jobban szeretik barátságos környezetben, például otthon vagy egy barátnőnél megosztani a titkokat, míg a férfiak a munkahelyükön is szívesen beszélnek ilyesmiről. „A nők társas kapcsolatait megerősíti a pusmogás, vagyis hagyományosan megfelelni akarnak a titkos kibeszélésével. Számukra elegendő motiváció a beszédhelyzet megszerzése, illetve megtartása. A férfiak pedig ettől érzik erősnek és magabiztosnak magukat, pláne akkor, ha ezzel másokat kritizálhatnak! A pletyka akár a pozícióért folytatott harcban is segítheti őket a munkahelyen. Mivel az információ hatalom, aki birtokában van, hatalmát csillogtatja”- folytatja a pszichológus. Így szerinte a férfiak inkább a rangsorban felettük állóknak adnak át titkokat, hiszen ezzel csodálatot, figyelmet vívhatnak ki. Ha munkatársuk meglepődik vagy elgondolkodik a hallottakon, az épp ugyanolyan jó érzést válthat ki a pletykálkodó férfiból, mintha egy tömeg ünnepelné. De akkor hogyan született a nők pletykálkodásáról szóló elmélet? „A nők köre hagyományosan szűkebb volt. Ezért úgy tűnt, amint tudomásukra jut a titok, már át is adják annak, akinek meg akarnak felelni. Ezzel szemben a férfiak hagyományosan tágabb körben mozogtak, így tovább tartott, amíg eljutottak a megfelelő helyre, ahol aztán kitálalhatták az információt”- magyarázza Dr. Baktay Zelka.

Tudta? A pszichológus szerint a férfiak kevésbé nyitottan beszélnek saját titkaikról, hiszen a gyengeség jele lenne a feltárulkozás. A nők alapjában bizonytalanabbak, megerősítést várnak, így szívesebben feltárják magánéletük részleteit. Ráadásul szinte képtelenek titkot tartani! Egy angol kísérletben több ezer nő átlagosan mindössze 47 órán át tudta tartani a száját.

A túléléshez kell
A tudósok rájöttek, hogy az emberek életében szinte elengedhetetlen a locsogás. Míg a majmok és más emlősök egymás szőrének karbantartásával, kurkászásával fűzik szorosabbra társas kapcsolataikat, nálunk ezt a szerepet tölti be a fecsegés. Meglepő módon mindkét tevékenység boldogsághormonokat szabadít fel a testen, segít elengedni a stresszt és erősíti az immunrendszert. Tulajdonképpen genetikailag belénk programozták a beszélgetés szükségét. „Jó dolog beszélni arról, ami foglalkoztat, ráadásul segíti a barátságok kialakulását”- véli a szakember. A tudósok rájöttek, hogy ha két idegen ugyanúgy lelkesedik valamiért, vagy éppen ugyanúgy idegesíti egy harmadik viselkedése, hamarabb jön létre köztük kapcsolat. A szóbeszéd az információszerzés egy módja is; ha meghalljuk, hogy valaki eladja a házát, lehetséges, hogy jó vételhez jutunk. Ha pedig nem ismerünk valakit, segíthet a többiek véleménye, hogy többet megtudjunk róla. Ugyanakkor a locsogásnak is van határa! Ha például kedvesünk illetékteleneknek beszél a magánéletünkről, az kapcsolatunkat is tönkreteheti! „A párkapcsolatnak éppoly fontos része a homlokzat, mint a családi házaknak. Az, hogy mit mutatunk kifelé, erősen és tartósan visszahat a köztünk lévő kötelékre, képes gazdagítani vagy rombolni azt! Így muszáj figyelmeztetnünk párunkat és barátainkat is, ha többet fecsegnek, mint kellene. Nekünk sem árt tudni, hol a határ az ártatlan beszélgetés és a rosszindulatú pletyka között”- figyelmeztet a pszichológus.

Dienes Angéla írása

Hits: 0

Posted on

Újra “Béküljetek és gyógyulok” vitaest – OKTÓBER 18. 18:30

– közkívánatra megismételjük: október 18. 18:30

Nagy vihart kavartak a Baktay házaspár cikkei és előadásai ebben a témakörben. Lényegi mondanivalójuk: a párkapcsolat gazdagítása olyan csodaszer, amely bármely gyermekbetegség gyógyítását elősegíti.

A felháborodás oka csak részben a hagyományos orvoslás és a gyógyszeripar érdekvédelme. A legtöbb szülő fél szembenézni valódi felelősségével. Egyszerűbb a gyereket vizsgáltatni és gyógyítani, mint a párkapcsolatot gazdagítani.

Az ördögi kör spirállá alakul, hiszen a gyermek betegsége újabb konfliktusok forrása. A különféle gyógymódok kudarcát a szülők egymásnak tulajdonítják, a bajban kialakult együttműködés erodálódik.

A vitaest eseteket ismertet, egyszerű módszereket mutat azoknak, akik a betegség természetére és tüneteire fókuszáltak a lényegi okok helyett. A szemlélet lényege: tegyük meg azt, ami biztosan segít párkapcsolatunknak, bízzunk abban, hogy ez gyermekünknek is javulást hoz.

A vitaindító Baktay-cikk itt olvasható.

Hits: 3

Posted on

Párkapcsolat gazdagító élményvacsora – szeptember 16.

Élményvacsora

Az Élményforrás Házban hat házaspár részvételével folyt legutóbbi élményvacsoránk, melyen a résztvevők csendülő hangok, fűszeres illatok, zamatos ízek és izgalmas állagok és textúrák világába merülhettek el párjuk –és egy-egy selyemkendő segítségével.

Az élményvacsora menüje a Gyógyító Konyha fogásai és receptjei alapján készült – mindannyiunk megelégedésére és jóllétére.

Köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezt az élményt!

Egészségetekre!

Hits: 0

Posted on

Pszichológiáról Mindenkinek: Család, párkapcsolat, szülőség – Október 4.

A Magyar Pszichológiai Társaság ezúton hívja meg az érdeklődőket a Pszichológiáról Mindenkinek című előadássorozatra, amelynek következő előadója:

 

Dr. Baktay Gizellatanácsadó szakpszichológus és
Dr. Baktay Miklós filozófus, NLP Master Practitioner

Előadás címe: Család, párkapcsolat, szülőség

Az előadás témája:

A család olyan párkapcsolatra épül, melyben a felek szülőként is együttműködnek.

Gyakorlatunk (házastársi és párkapcsolati terapeuta) szerint a szülőség és a párkapcsolat gyakran ellentmondanak egymásnak. A gyerekek figyelmet akarnak, – teljes figyelmet -, ezért akadályozzák, hogy a párkapcsolati dimenzióban is jelen legyünk. Előadásunk azt vizsgálja, milyen helyzeteket produkál ez az ellentmondás a gyakorlatban, és milyen terápiás megoldásokat találtunk. Mit tegyünk, ha az együttműködés a szülői dimenzióba szorul vissza? Mi a teendő, ha a párkapcsolatot csak a szülőség tartja össze? Hogyan hat, ha a szülői funkció csak a párkapcsolat egyik résztvevőjére hárul? Mi történik azoknál, akik párkapcsolatukat féltik a szülőségtől, ezért halogatják a gyermekvállalást?

Ilyen és hasonló helyzetek gyakorlati terápiás lehetőségeit mutatjuk be esetek alapján.

Időpontja: 2011. október 4. (kedd) 17. 30 óra
Helyszín: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, 1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27. aula

A program díjmentes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Dr. Kiss Enikő, programszervező

Hits: 0