Posted on

Együttlét és mosogatógép

Min ne spóroljunk válság idején?

A tanulság mindjárt itt az elején: semmivel se spóroljunk, ami a jövőre vonatkozik! Legyen az egészség, lelki egészség, tudás. És legyünk tisztában vele, hogy egy jó cégnek meg egy felelős államnak is ezt kell tennie. Válság idején is. Sőt, akkor a leginkább…

Takarékoskodni vagy éppen nagyvonalúnak lenni nemcsak a pénzben kifejezhető dolgokkal lehet. Egy különös(?) család lehet erre a példa. Két pszichológus – Baktay Zelka és Baktay Miklós – és két tüneményes gyerek: a hat és fél éves Petyka (Péter Pál) és a négy és fél éves Lili (Júlia Lilla). Az édesanyából nyugalom és harmónia árad, nem véletlen, hogy oly sokan keresik fel a gondjaikkal.

– Ráérős emberek vagyunk, nem takarékoskodunk az egymásra fordított idővel. Például nem állunk be a reggeli rohanók-kapkodók csapatába, tehát korábban kelünk, hogy együtt reggelizhessen a család. Sokaknak tanácsoltam már, hogy próbálják ki, egy jókedvű reggel széppé teheti a napot, ahogy a kapkodás feszültsége is velünk marad estig. Ugyanilyen „rátartással” indulunk egyéb programokra is. Nem dühöngünk a dugóban, úgysem tudunk változtatni rajta, inkább játszunk a gyerekekkel. Csakhogy a gyerekkel való foglalkozás nem merülhet ki abban, hogy néha rászólunk. Eltölthető egy gyerekkel huszonnégy óra úgy, hogy közben egy percig sem vagy vele, ő pedig egyre elviselhetetlenebb, mert ki akarja harcolni a figyelmet. Ha a gyerekeimmel vagyok, teljesen rájuk figyelek, elmehet egy egész vasárnap délelőtt arra, hogy Lili és Petyka megsüsse a kedvenc almás süteményét. Ha már itt tartunk, előállnék egy eretnek gondolattal: ne takarékoskodjunk a konyhai gépeken, amelyek segítik, hogy többet lehessünk a gyerekekkel és a társunkkal!

Zelka szerint túl gyakran takarózunk a pénzhiánnyal, pedig felmarkolhatunk néhány almát, egy üveg vizet, hátizsák fel, és nekivághatunk az erdőnek, a szomszéd községnek, a fogaskerekű végállomásának. Útközben jót beszélgetünk, aztán letelepszünk valahol, szépen megesszük az almákat megisszuk a vizet, és mindenki jól érzi magát.

V. Kulcsár Ildikó riportja
részlet a Nők Lapjában 2009. 06. 12.-én megjelent cikkből

Visits: 196

Posted on

Családi kapcsolatgazdagító hétvége – Szeptember 17-18

Óvodás és iskolás gyerekeket nevelő családok számára szervezzük következő kapcsolatgazdagító, gyógyulásra átállító programunkat. A hétvége célja a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő családok átállítása arra a kommunikációs mintára és napi működési módra, mellyel a tünetek később a családi rendszerben gyógyíthatók.

A szokatlan környezetben, a közös élmények erejére építve az átállás hatékonyabb, gördülékenyebb.

A programot a Piroska Vendégházban tartjuk, létszámtól függően három-négy család részvételével. A jelentkezőkkel előzetesen elbeszélgetünk, tisztázzuk a kereteket és a feltételeket.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Visits: 37

Posted on

Házasságra hangoló kapcsolat gazdagítás – Szeptember 10-11.

Egy éjszakás bent-alvással ismét párkapcsolat gazdagító nap lesz az Akadémia szervezésében kifejezetten házasulni készülő pároknak.

A házasságra hangoló párkapcsolat gazdagító napot az Élményforrás Házban tartjuk. A ráhangolódás érdekében a párok az élmény-nap előtti este legkésőbb nyolc órakor érkeznek meg, a program másnap délután öt óráig tart. Az együtt töltött idő felkészülés lesz a következő párkapcsolati, olyan élményekkel, melyek erőforrást szolgáltatnak a közös jövőkép megalkotásához.

A programot maximum három pár részvételével tartjuk. A jelentkezőkkel előzetesen elbeszélgetünk, tisztázzuk a kereteket és a feltételeket.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Visits: 42

Posted on

Bentlakásos párkapcsolat gazdagítás

Augusztus 12. és 15.  között bentlakásos párkapcsolat gazdagító csoport indul az Akadémia szervezésében.

A kapcsolat elmélyítéséhez, gazdagításához az együtt töltött időn és az anyagi ráfordításon túl arra is szükség van, hogy az élmény, melyet átélnek, egymásra hangolja Önöket, az emberek, akikkel találkoznak, párként viszonyuljanak Önökhöz, és a hely, ahol együtt vannak, mindkettejükben pozitív érzelmeket mozgasson meg.

Néhány órás valamint ott-alvásos, egynapos párkapcsolat gazdagító találkozásokat rendszeresen tartunk az Élményforrás Házban, ám hosszabb összehangolódás esetén az élmények erősebb hatásúak, ezért szervezünk szívesen hétvégi vagy több napos programokat. Számunkra az élményekre épülő párkapcsolat gazdagítás jelenti a szakmai csúcsot, tapasztalataink szerint az ilyen formán együtt töltött idő nemcsak a jelenben értékes, de egyben felkészülés is a következő párkapcsolati ciklusra, erőforrást jelentő jövőkép megalkotására nyújt lehetőséget.

A programot kihelyezett helyszínen tartjuk, maximum öt pár illetve család részvételével. A jelentkezőkkel előzetesen elbeszélgetünk, tisztázzuk a részleteket, kereteket és a feltételeket.

Jelentkezés e-mailben rövid bemutatkozással.

Visits: 107

Posted on

Már nem olyan jó, mint régen – Merjünk újra együtt bolondozni!

Hányszor halljuk fiatal és idősebb pároktól, hogy már semmi nem olyan jó, mint régen. Milyen gyakran fordul elő, hogy olyanok is elhidegülnek egymástól, akikről mindenki azt gondolta, hogy egymásnak teremtettek. Elszürkülhet egy kapcsolat néhány hónapos együttjárás és harmincévi együttélés után is. De van gyógyír, ha mindketten akarják.

Sokan állítják, hogy az idő és a hétköznapok egyformasága törvényszerűen szürkíti el a kapcsolatokat. De akkor miért találkozhatunk olyan párokkal, akik remekül érzik magukat együtt sok közös év után is? A közhelyes válasz az, hogy szerencsések, mert összeillenek. Baktay Zelka és Baktay Miklós a furcsa, új, de hatékony módszerekkel dolgozó terapeuta házaspár viszont azt állítja, hogy azért van óriási különbség a párok között, mert a boldog kapcsolatban élők tudatosan keresik a közös élményeket, az úgynevezett „arany pillanatokat”, amelyek egy életre megmaradnak az emlékezetünkben, míg mások nem tudnak vagy nem akarnak tenni a kapcsolatukért.

A múlt helyett a jövővel foglalkoztunk 

A harmincöt éves Bea és a negyvenéves Zoltán kapcsolata négy évvel ezelőtt került mélypontra. Anyagilag biztos lábon álltak, volt két szép gyerekük, egyikük életében sem jelent meg harmadik, mégis tele voltak sérelemmel. Bea, aki hajlamos a gondok gyűjtögetésére, úgy érezte, hogy a férje elhanyagolja, a szangvinikus, „gyorsan robbanó” Zoltán pedig biztos volt abban, hogy a felesége nem figyel rá. Próbálták ők kibeszélni a konfliktusaikat, de a beszélgetések csak a sérelmek felsorolásáról szóltak. Mivel a kapcsolatukból elillant az öröm, közösen döntötték el, hogy szakember segítségét kérik.
– Az első találkozás döbbenetes volt, mert teljesen mást kaptam, mint amit vártam – meséli Zoltán.
– Úgy képzeltem ugyanis, hogy majd szépen leülünk, és faggatni kezdenek minket az elhidegülés okairól, az eredeti családi mintáinkról. De őket nem érdekelte a múlt, inkább a jövővel foglalkoztak. Azzal, hogy miként színesíthetnénk a kapcsolatunkat, és hogyan hozhatnának minket össze új, közös élmények.
– Nekem az rögtön tetszett, hogy több, nagyon furcsa feladatot javasoltak számunkra – veszi át a szót Bea –, de a döntést ránk bízták.

Nem veszekedtünk, inkább tüntettünk 

A házaspár az „első sokk” után azt a feladatot választotta, hogy a nyaralásuk idején elérik, hogy bekerüljenek a helyi sajtóba. Őrültségnek hangzik? Lehet. Mégis jót tett nekik a hosszas tervezgetést kísérő nevetés. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy demonstrálni fognak kettecskén a rendőrök jobb megbecsüléséért. Elmentek tehát a szállodájuk közelében fekvő alföldi város rendőrségére, és hivatalosan bejelentették a demonstrációt. Amikor a rendőrök megbizonyosodtak arról, hogy egyetlen pártot sem képviselnek, úgy néztek rájuk, mint az őrültekre. De ez nem zavarta a párt, inkább transzparenseket gyártottak a szállodai szobában. Festettek, ragasztottak, rengeteget nevettek, a gyerekeik lelkesen segédkeztek. Majd eljött a nagy nap, és a fiatal házaspár a gyerekek társaságában két órán át állt a főtéren a maguk készítette táblákkal. A demonstrációjukról a helyi rádió is hírt adott. Ráadásul évek óta ez volt az első olyan nyaralásuk, amely jókedvben telt és nem fulladt veszekedésbe.
– Négy év telt el az első „csíny” óta, és ma már tudatosan gyűjtjük a közös élményeket, sokat és felszabadultan játszunk – meséli Zoltán. – Az is előfordult, hogy egy ismeretlen társaságban másnak adtuk kik magunkat, mint akik vagyunk, szóval szép lassan egymásra hangolódtunk. – Most is vannak vitáink, de mások, mint régen, mert nagyrészt nevetésbe torkollnak – teszi hozzá Bea.

A jelen élményei a legfontosabbak 

Baktay Zelka

– Gyakran találkozunk olyan párokkal, akik már agyonbeszélték a problémáikat, ám a beszélgetéseikből menetrendszerűen veszekedés lett – mondja Baktay Zelka. – Ilyenkor az segít, ha más csatornákon összehangolódnak, mert csak így indulhat meg közöttük a tényleges párbeszéd.
– Sokszor kérdezik a hozzánk fordulók, hogy miért nem olyan szép, mint régen – folyatja Baktay Miklós. – Majd önkényesen kiragadnak az emlékrengetegükből egy szép pillanatot csak azért, hogy szembeállítsák az unalmas, kötelességteljesítésről szóló jelennel. De arról általában elfeledkeznek, hogy az a pillanat egy verőfényes nyári naphoz kapcsolódik, és a hiányára, mondjuk egy második emeleti lakás szűk szürkeségében döbbentek rá.
– Számtalan kutatás bizonyítja, hogy az emlékezet érzelem- és szituációfüggő – magyarázza Zelka. – Illat, fény, zene gyakran hív elő szép élményeket. És nekünk az a dolgunk, hogy azoknak is segítsünk a pillanatok felidézésében, akiknél elfogyott a szó. De nem azért, hogy a múlton nosztalgiázzanak, hanem azért, hogy rátaláljanak a jelen élményeire, és képesek legyenek újraindítani a kapcsolatukat.

 

 Párkapcsolat-gazdagító tréningek

  1. A résztvevők egy nagy házba érkeznek, ahol négy-öt idegen pár társaságában legalább egy hetet töltenek el. Amikor belépnek, kendőt kötnek a szemükre, és a párnak együtt, de „vakon” kell felfedezni az ismeretlen terepet. Önkéntelenül segítik és óvják egymást, és e közös, furcsa élmény azonnal kiszakítja őket a hétköznapi verkliből.
  2. A párok együtt főznek. Nem úgy, hogy a nő tevékenykedik, és a férfi be-besegít, hanem mindent együtt csinálnak. De közben nem beszélhetnek! Nem könnyű feladat, de mire elkészül az étel, ők szavak nélkül is értik-érzik egymást.
  3. A tréningen mindenki új bőrbe bújik. Az informatikus autókereskedőként mutatkozik be a társaságnak, a könyvelő asztrológusként, a gyógyszerész pedig úgy dönt, hogy bicikliárus lesz. Az új szerep kiragadja résztvevőket a mindennapok egyformaságából, majd a játékos feladatok végrehajtásakor rácsodálkoznak az új szerepben másnak tűnő társukra is. Hogy a biztonságérzetük teljes legyen, a gyerekeik is a házban laknak, és szakemberek foglalkoznak velük.

Segítség nélkül is sikerülhet 

Ha valakik nem tudnak vagy nem akarnak külső segítséget igénybe venni, színesebbé tehetik a kapcsolatukat, ha sok „haszontalan” időt töltenek együtt. Ami nem kapcsolódik a gyerekneveléshez, a pénzkereséshez vagy a háztartási munkához. Tanuljanak meg úszni, próbálják ki a sífutást vagy az üvegfestést, kocogjanak esténként, kertészkedjenek, rendezzék át a lakást, vagyis keressenek olyan örömteli tevékenységeket, amelyek a külvilág számára értelmetlennek tűnhetnek. Az a fontos, hogy legyenek közös céljaik.

TIPPEK
• Ha a barátaikkal kártyáznak, alkossanak párt, hogy együtt győzzék le a többieket!
• Ha kirándulnak, válasszák ki a legmagasabb csúcsot, és szuszogva másszák meg, hogy közben ne tudjanak vitatkozni vagy múltba néző beszélgetéseket folytatni!
• Az sem árt egy kapcsolatnak, ha a feleknek közös ellenségük van. Csúnyán hangzik, de ha együtt haragszunk valakire, az összehoz.

V. Kulcsár Ildikó írása Már nem olyan jó, mint régen – Merjünk újra együtt bolondozni! részletei…

Visits: 47

Posted on

Mire képes a gyerek, hogy a szülei együtt maradjanak?

A gyerekek találékonyak, ha arról van szó, hogyan betegedjenek meg, hogy összehozzák válófélben lévő szüleiket. A megelőzés szempontjából jó tudni, milyen egészséges a békesség.

Számtalan tünetet produkálhat a gyerek azért, hogy összetartsa a családot. Nyelvünk e téren hatalmas tudásanyagot halmozott fel. Ha a gyermek rendszeresen olyan helyzetbe kerül, amelyre „nem találja a szavakat”, amelyben „nem jut szóhoz”, bizony dadogni kezd. Ha „nem mer szembenézni” valamivel, kerüli a szemkontaktust, könnyen felléphetnek koordinációs zavarok nála. Ha olyasmi történik vele, ami „rossz álmunkban se jöjjön elő”, akkor felriad, bepisil. Amikor bőrén allergiás reakciókat észlelünk – mivel a bőr kihelyezett idegrendszer –, az érintés elutasítása is állhat a furcsa elváltozás hátterében.

Jól megvilágítja a probléma gyökerét egy családi feszültség okozta asztma története, amikor a szülők nem vették észre a gyerek betegségének igazi mozgatórugóját. Terápiás gyakorlatunkban kettős nyertes játszmára törekszünk: a párkapcsolat gazdagítására és a szülői együttműködés elmélyítésére, amely a legjobb gyógyír is a gyerek problémájára. A válófélben lévő szülők, Lóránt és Veronika esetében is ezt a módszert alkalmaztuk.

A terápia 

– Tudtam, hogy ezt is elő fogod hozni! – mondja ingerülten Lóránt.

– Hol hozzam elő a gyerek betegségét, ha nem itt? – kérdezi Veronika.

– Tudod jól, hol! Az orvosnál! Ott! – reagál indulatosan Lóránt az veszekedések összepakolós, elköltözős otthoni hangulatát idézve.

– Az orvos is mondta, hogy érdemes megvizsgálni a lelki hátteret is! – vág vissza Veronika.

– Azért, mert egy pancser. Akihez én vittem, írt fel rendes gyógyszert, amitől jobban is van a gyerek! – legyint rá Lóránt.

– Szteroidot írt fel, és azt akar vele évekig szedetni!

– Unom az ilyen pszichodumát – vet ránk is megvető pillantást Lóránt.

Egy kísérletet ajánlunk neki. Álljon be egy sorba, például egy szupermarketben vagy egy moziban, ahol több pénztár is van, így nem olyan nagy a tét. Amikor sorra kerül, hallgasson. Nézzen az eladó szemébe, majd a mögötte állóra, és ismét az eladóra. Amíg csak bírja. Azután lépjen ki a sorból.

Lóránt hümmög. Elmagyarázzuk neki, milyen fontos az élmény a terápiában, ám érezzük, szavakkal aligha tudjuk meggyőzni erről. Végül nagy nehezen elfogadja a terápiás feladatot. Veronika addig rágja a fülét, amíg végre is hajtják. Egy gyorsétkezdében.

– Én csak köhécseltem – meséli Veronika –, de Lóránt szabályos köhögőrohamot kapott.

– Most is köhögök, mert meg vagyok fázva – néz ki az ablakon a férj közömbösen.

Veronika megkísérli elméletté fogalmazni a tapasztaltakat: a hallgatás feszültsége valahol a gégénél, a légutak mentén fejti ki a hatását. A sok köhögés kikezdi a légutakat, hiszen a gyorsan áramló levegő kiszárítja a nyálkahártyát, ami ettől ödémás lesz, váladék kezd termelődni.

– Semmi örökletes, semmi allergia! Csak a rákényszerített hallgatás miatt kezdett el köhögni az a gyerek! – mondja Lóránt, majd tromfol: – Aki még beszélni sem tudott!

– A rémült szemére azért csak emlékszel – kérdezi számonkérőn Veronika.

Mi, terapeuták igyekszünk kimaradni a vitából. Csupán az a feladatunk, hogy javítsunk a helyzeten. Másfelől az asztma eredetéről szóló vita növeli a párkapcsolati feszültséget, ezért egyszerűsítünk:

– Tegyük fel, hogy a gyerek asztmája pszichés eredetű. Akkor mit tehetünk? – vetjük fel a kérdést.

– Csökkenteni kell a feszültséget, ami előidézi – vágja rá Veronika.

Lóránt legyint. Mormog valamit arról, hogy találtak végre egy lelkiismeretes orvost, és szálljunk már le a témáról. Addig szorongatjuk, amíg el nem ismeri, ártani aligha árt az asztmának, ha békességben vannak. Az asztma és a családi hangulat közötti összefüggést azonban továbbra is mereven elutasítja.

Együtt vagy külön – mi jobb a gyereknek?

Emlékeztetjük a különköltözött szülőket a sorban állás élményére. Arra, hogy a feszültség igazán az interakciók során növekszik meg. A gyermek amúgy a jelenben él, ha kikerül a helyzetből, kevésbé nyomasztja. Főleg ha jobb helyzetbe kerül. Azt kérjük, kerüljék az olyan szituációkat, ahol hármasban vannak. Ez Veronikának már sok.

– Éppen azt szeretném elérni, hogy legyünk egy család. Erre azt kérik tőlünk, külön-külön legyünk a gyerekkel?!

Elmondjuk, ilyen krízishelyzetben érdemes szétválasztani a párkapcsolati és a szülői funkciót. Miután a kapcsolatuk nehézségei akadályozzák szülői szerepüket, jobb, ha külön szülősködnek. Veronika vonakodva, de elfogadja a feladatot. Legközelebb azonban nekünk támad:

– Az lett az eredménye, hogy Lóránt elviszi Antikát a koszos ólba, ahová elköltözött tőlünk, és telebeszéli a fejét hülyeségekkel. Hogy miattam kellett elmennie otthonról. Meg ilyenek…

– Ha igazán szeretnéd, nem lenne asztmás! – vágja ki Lóránt az adu ászt.

– Ezt meg hogy érted? – döbben meg velünk együtt Veronika.

– Utánaolvastam. Az asztma az anya-gyermek kapcsolat korai, nonverbális fázisához köthető.

– Ez úgy hangzik, mint egy pszichoduma! – vág vissza Veronika sértetten, hogy hirtelen ő lett a fővádlott.

Nekünk pedig bennszorul a szó. Köt a titoktartás. Hallgatnunk kell arról, ami egyéniben hangzott el. Amit Lóránt mesélt arról, hogyan élt „az anya-gyermek kapcsolat korai fázisában”, vagyis amikor Veronika otthon volt, és szoptatta a kisbabát. Lóránt ugyanis visszacsúszott a drogozásba, cége tőkéjét, azaz Veronika hozományát nőkre, anyagra és kábán kieszelt, bedőlő üzletekre költötte. Furcsa érvelésében tehát még igazság is lehetett, hiszen ha Veronika nem is tudott pontosan Lóránt dolgairól, attól még sejthette mindezt, ott volt benne is az a torokszorító feszültség, ami Lórántot úgy megköhögtette a sorban. És bizony gyakran felülkerekedett a sértett, mellőzött nő a gondos édesanyán. És a gyerek feje fölött ordította ki mardosó fájdalmát.

Elmondjuk, hogy mindegy, mi váltotta ki az első rohamokat, az asztma a párkapcsolat meghatározó elemévé vált. A gyerek rohamai összehozzák szüleit, olyankor apu és anyu mindent félredob. Másfelől a párkapcsolat tovább romlik. Mindketten igyekeznek, fojtott suttogással kérik a gyereket mély lélegzésre, kapkodják ki egymás kezéből, hogy lefektessék a nagypárnára. Így tovább rontják a helyzetet, amiben még kevésbé elégedettek egymással. Szépen beszippantja őket az asztma ördögi köre.

Rendben van, fogadjuk el, hogy az asztma az anya-gyermek kapcsolat korai fázisához köthető, amikor a baba még nem tud beszélni. Elvégre az anyaméhben nehéz lenne köhögni. Nézzük meg azonban, mi más köthető még ehhez az időszakhoz. A szoros anya-gyermek koalícióból az édesapa kiszorítva érzi magát. Téblábol, nehezen találja szerepét. Édesanya még nem tud beszélgetni a babával, ezért szeretne az apával sokat. A férj érintésre vágyik, ezt édesanya megkapja a babától, a feleség társaságra, beszélgetésre vágyik, ezt az édesapa megkapja egész nap. Torkig van vele. Ez az élethelyzet, amelyben reménytelenül összekeveredik a párkapcsolat és a szülőség.

Mit tehetnek a szülők a feszült helyzetben?

Elsősorban azt, hogy párkapcsolatukat tudatosan elválasztják a szülőségtől. Együtt, párként jelennek meg társaságban, ötletelnek a jövőről, közös élményeket szereznek, amelyek segítenek nekik szülőként is összehangolódni. A szülőség a párkapcsolat egyik legnagyobb próba­tétele. Ilyenkor ver legkönnyebben éket két ember közé a származás, a kulturális felfogás és a viselkedésminták közötti különbség. A felfogásbeli különbségeket úgy közelíthetik legkönnyebben a szülők, ha maguk is játszanak. Merészen.
De mi a megoldás az asztma ellen most, amikor Lóránt és Veronika már különköltöztek, és Anti lassan iskolás lesz?
Éppen az ellenkezője. Kerüljék az olyan együttléteket, amelyek a párkapcsolathoz köthetők, és igyekezzenek külön-külön megadni Antinak azt a figyelmet, amitől megkönnyebbül. Veronika kerekedjen felül női sértettségén, Lóránt hagyja a párkapcsolati konfliktusokat, és törekedjenek szülői együttműködésre. A gyerek könnyen megtanulja, hogy betegség révén eredményt érhet el. Ha például egy belázasodással hazacsalja aput, aki már elköltözött, akkor megtanulja a lázvarázslatot. Ha egy allergiás roham hatására szülei odavarázsolódnak mellé, akkor ezzel az eszközzel éri el a célját.

Tegyük hozzá, hogy Antinak csak néhány alkalommal sikerült a varázslat. Lóránt új barátnője ugyanis hamar megunta, hogy szerelmét Veronika, a volt feleség folyton kiugrasztja az ágyból a gyerekre hivatkozva. A kudarc pedig mélyen elkeserítette a kis varázslót.

A válófélben lévő szülőknek arra kell figyelniük, hogy gyermekükön ne hatalmasodhasson el betegség azáltal, hogy eredményt ér el vele. Éreztessék gyermekükkel, hogy a párkapcsolat a magánügyük. Arra neki nincs hatása. Hiába igyekszik, képtelen befolyásolni. Még jó irányba sem lehet hatással rá!

Várják meg tehát türelmesen, amíg végigpróbálja eszköztárát, amelynek hatóköréből kivonták a párkapcsolatot. Mert így óvhatják meg a nagyobb bajtól és kudarctól. Kegyetlenül hangzik? A válás vészhelyzet. Ilyenkor más törvények lépnek életbe. Ezért érdemes megelőzni a párkapcsolat folyamatos gazdagításával. Függetlenül a szülőségtől.

Baktay Zelka és Baktay Miklós 
(A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché február–márciusi számában jelent meg.)

Visits: 45